Page - 220 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10
Image of the Page - 220 -
Text of the Page - 220 -
220
s közbcn-közben valamennyien összefogódzva kört alkotnak. A kolón kivűl
némely helyütt a tipegőt és a keringőt is járják. A táncz rendesen csak
naplementéig tart, mert a lányoknak estére odahaza kell lenniök ; de néha
az éjszakába is belenyúlik a mulatság, melynek ilyenkor valami födött
helyiség a színtere.
Az isteni tisztelet után ételeket és italokat árúinak. Egész ürüket
sütnek a szabadban, kenyeret, gyümölcsöt, édességeket és bort kínálgatnak;
a vendégek kerek csoportokba ülnek a földre, kés és villa nélkül eszik
az ürüsültet; a bort kézről kézre adott kancsóból iszszák. Ha új jövevény
érkezik, isznak az egészségére s megkínálják a kancsóval, melyet az ivás
után köszönettel visszatesz a kör közepére. Az egyes csoportok is ráköszön-
tenek egymásra kancsóik kicserélésével. Az ifjúság azonban alig várja az
ebéd végét, mert a zene a tánezhelyre csalogatja. A mulatság hova-tovább
élénkül, víg dalok és bugaridk harsannak föl minden felől.
A tengermelléki szlávok némely népéleti jelensége az egyházi ünnepkör
egyes szakaszaihoz és a szentségek fölvételéhez fűződik. Adventben igen
szeretnek eljárni a hajnali rorate-misékre (zornice). Mint más keresztény
népeknél, ő náluk is a karácsony (bozic) a legnagyobb ünnep. Az erre
való előkészület több napon át tart. Varrnak, mosnak, házat és udvart
tisztogatnak, jobb és bőségesebb eledelekről gondoskodnak. Legszorgosabban
dolgoznak karácsony szombatján. Napfölkelte előtt babér-vagy olajfa-ágakkal,
avagy egyéb zöld galylyal díszítik föl a házat és udvart, a mi hitük szerint
a villámcsapás ellen hasznos. Ez a szokás, valamint a karácsonyestnek
(a bdjeti = „virasztani" szótól) neve badnjak, még alighanem a pogány-
korból való. A nap ugyanis, melyet a régi szlávok istenként tiszteltek,
e napon mintegy álmából ébred föl s a nappal újra hosszabbodni kezd.
Már pedig Perun, a nap atyja, egyúttal a mennydörgés istene is volt.
Ennek az istennek, kit a népdalok ma már Szent Illéssel cserélnek föl,
a tölgy volt a szent fája, s karácsony estején még ma is egy nagy tölgyfa
tuskót fboziénjak, vagy badnjak) tesznek a tűzre s annak tüzénél főzik meg
a vacsorát. A tuskó aztán egész éjjel, meg a következő napon át is ég,
vagy silákol, sőt sok helyütt gonddal ügyelnek, hogy nyolez álló napig
el ne hamvadjon. A badnjaknak a család minden tagja ad valamit mind-
abból, a mi karácsonyeste az asztalra kerül, miközben e szókat intézik
egymáshoz: daj mu, dajl (Adj neki, adj!) Vacsora előtt és után s a
templomba menet és onnan jövet pisztolyokat durrogtatnak. A tűzhelyen,
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék)
- Volume
- 10
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1892
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 15.02 x 22.23 cm
- Pages
- 404
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch