Page - 224 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10

224 szabad járulnia, a ki legtöbbnyire nem okleveles bába, mert az ilyent a szláv asszonyok nem látják szívesen. Ha fiúgyermek az újszülött, akkor kivált az apának nagy az öröme. Mihelyt csak lehet, még télben és esőben is azonnal elviszik apja és keresztapja kíséretében a sokszor jó távol fekvő templomba megkeresztelni. A keresztapát rendesen a rokonság köréből választják, s ha nem rokon, a komaság lelki rokonságot köt a felek közt, kik a keresztelő után váltott csókkal egész életükre megpecsételik ezen új szövetséget. A paszitán a gyermekágyas nő és az újszülött egészségére isznak, s a gyermeknek azt kívánják, hogy jó és nagyapjához, illetőleg nagyanyjához méltó legyen. A kis babát angyalnak nevezgetik s meg- ajándékozzák mindenütt, a hová csak viszik. A gyermekágyas is az asztalhoz ül s a karjain lévő újszülöttre mutatva, így szól komájához: „E nélkül ma nem volnánk itt ily vígan". Ételnek, italnak a legjavával szolgálnak neki. Néhány hétig csak harisnyában, czipő nélkül jár-kel a házban, de ki nem megy; mikor végre elég erősnek érzi magát a házi munkákra, ajándékkal a plébánoshoz megy, a ki megáldja és bevezeti a templomba, hol misét hallgat s a Boldogságos Szűz tiszteletére egy viaszgyertyát gyújt. Legjellemzőbbek a lakodalmi szokások. Isztria több vidékén a fiú, mikor a tizennyolezadik -évét eléri, a legények sorába lép, kik falujokat s különösen annak leányait a szomszéd falvak ifjúsága ellen megvédeni köte- lesek, esténként pajtásaikkal a falubeli leányokat meglátogatják, hogy velők a szülők jelenlétében beszélgessenek, tréfálkozzanak és dalolgassanak. Hogy pedig erre jogot nyerjen, meg kell egy este a faluja legényeit vendégelnie, más különben, ha a lányoknál kapják, éretlen tacskóként bánnak vele s haza kergetik. Az érett ifjúság sorába való ezen fölvételt néhol testvériségnek nevezik, s az új tagot ettől kezdve „fiatal testvértt-nek, de később, mintán valamely idősebb legény a jogaira és kötelességeire megoktatta, „testvég- nek czímezik. Az ép említett látogatásoknál, vagy egyéb kínálkozó alkalommal választja ki magának az ifjú jövendőbeli életpárját, többnyire a saját falujabeli leányok közül, mert mint a dal mondja: „A chersói lány nem megy feleségű! nemeshez, s a lussini legény bármily velenczei hölgynek elébe teszi a saját honabeli lányt". Szándékát az ifjú egyelőre még válasz- tottja előtt is titokban tartja, s régebben bizony az is megtörtént, hogy az anya, mint a népdal mondja, lányát már bölcsőjében eljegyezte. A szerelmes legény mindenekelőtt szülőivel közli óhajtását, kiknek beleegyezése nagyon