Page - 236 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10
Image of the Page - 236 -
Text of the Page - 236 -
236
sokra, annyi tény, hogy e nép irodalmi dolgokban, nevezetesen a glagolit
egyházi irodalomban igen korán kiváló és elismerést érdemlő munkásságot
tanúsított.
Egy régi monda azt regéli, hogy maga az Isten írta Szent Cyrillnek
az írásjegyeket e nyelv számára, mely a hangok bőségével mind a görög,
mind a román, mind a germán nyelveket fölülmúlja. Ha a glagolit Írásmód
nem épen Szent Jeromosnak tulajdonítandó is, mint feltalálónak, de azért
mégis nagyon régi, a mennyiben Cyrill és Method szláv apostolok már
csakugyan a glagolit betűket használták.
A glagolit írás a quarnerói szigeteken és az isztriai félszigeten lakó
szlávoknál a középkorban majdnem kizárólag, egyes helyeken pedig szinte
g. XVIII. század végéig használatban volt. Némelyek szerint a második
régibb írást, az úgy nevezett Cyrill-félét, nem Szent Cyrill, hanem Szent
Methodnak egyik tanítványa, Szent Kelemen találta föl, a ki Simon bolgár
czár (893-tól 927-ig) idejében bolgár püspök volt. Mások akként magya-
rázzák a dolgot, hogy a cyrill és a glagolit írás egy és ugyanaz, s az egyik
úgy viszonylik a másikhoz, mint a nagy betűk a dűlt kicsinyekhez. A cyrill
betűket használják még ma is az összes orthodox szlávok, míg a glagolit
betűk használata a katholikus délszlávok egyházi életére szorítkozik. Ugyanis
VIII. János pápa 880. évben megengedte a szlávoknak, hogy a szláv liturgiát
használhassák. A glagolit jegyű irodalom könnyebb áttekinthetése végett az
illető íratok azon czélok szerint, a melyekre használtattak, a) egyházi, még
pedig katholikus és protestáns művekre, b) világi művekre oszthatók föl.
A legrégibb glagolit egyházi nyelvemlék, melylyel Veglia (Krk) szigete
dicsekedhetik, az úgynevezett Glagolita Clozianns. Ez a X. század második,
vagy a XI. század első feléből származó kódex valaha, mikor még ép volt,
Veglia szigete urainak, a Frangipaniknak kincsei közt, vagy, miként egyik
tudós állítja, Veglia mellett a Cassone (Kosljun) kolostor könyvtárában volt.
Mikor a sziget utolsó ura, Frangipani János, Velenczében elhúnyt, és az
említett kódexet aranynyal, ezüsttel ékített kötésétől megfosztották, egy
részét a vegliai egyházmegye egyik papja, az 1501. évben trieszti püspökké
választott Lucas de Raynaldis szerezte meg. A codex két füzetét Breisach
Marquart lovagnak, Zsigmond főherczeg velenczei követének és a Tirolban
Kufstein közelében fekvő Maria-Stein uradalom tulajdonosának ajándékozta.
Breisach halála után (1509) az uradalom előbb Schnurff grófra, majd a
trienti Cloz Páris grófra szállott, kiről aztán a codex a nevét kapta.
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék)
- Volume
- 10
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1892
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 15.02 x 22.23 cm
- Pages
- 404
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch