Page - 256 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10

256 telvék szellemmel és élettel, bár olykor bizony talán nagyon is szabad- szájúak. Néhány színdarabot is szerzett. Szintén olyan férfiak még, kikre Isztria büszke lehet, a következők : a capodistriai Combi Ferencz, Virgilius eklogáinak kitűnő fordítója, meg a visinadai Fachinetti Mihály, Bescnghi barátja és kedves költő. Ez a két költő Triesztben folytatta irodalmi működését, hol századunk első felében a komoly tudományok és a szépirodalom nagyon föllendültek. Itt alapíttatott 1793-ban az Arcadi-Sonziaci akadémiája, mely később a könyvtárát a városnak ajándékozta s így megvetette alapját a mai városi könyvtárnak, mely több mint 55.000 kötet könyvet foglal magában; különösen nevezetes ennek egy része, a „Petrarchesca", melyben minden, Petrarkára vonatkozó munka megvan. A Sonziaci akadémiája helyett Rossetti Domenico, egy trieszti patrícius család tagja, 1810-ben a Società di Minerva czímű társa- ságot alapította, mely még ma is virágzik és díszes egyesülete mindazoknak, kik Triesztben a tudományok és irodalom terén kitűnők. Szintén hálára kötelezte szülővárosát Rossetti az „Archeografo Triestino" czímű történet- tudományi folyóirat alapításával, melynek első száma 1829-ben jelent meg s melyet maga a Società di Minerva még ma is fentart és évnegyedes fűzetekben ad ki. Ez a folyóirat mindent összegyűjt, a mi a hazai történe- lemre vonatkozik s az egész Tengermelléket illetőleg közöl történelmi dolgozatokat. Rossetti számos munkái mind nagy értékűek Isztria történetére nézve. Még csak „Trieszt szabadságaira vonatkozó történelmi elmélkedései"-t kívánjuk megemlíteni, melyek neki úgy is, mint történetírónak, úgy is, mint régiségbúvárnak nagy hírnevet szereztek. Az 1784-dik évben alapítá a római Colletti József az „Osservatore Triestino" (Trieszti figyelő) czímű kereskedelmi és politikai újságot, mely azonban eleintén nevezetes irodalmi dolgozatokat is közölt; ez a hírlap még ma is fennáll s így Európa legrégibb hírlapjai közé számítandó. Ugyanezen időben adta ki a trieszti Mainatti „Croniche" és „Dialoghi" czímű fontos műveit szülővárosa nyelvjárásán, míg Kohen Gioele Polybiust fordította le és Canova „Venus"-át énekelte meg. Nem csekély hatással volt a maga idejében a „La Favilla" (A szikra) czímű irodalmi lap, mely 1836-tól 1846-ig állott fenn, s melynek az akkori társaság színe-java munkatársa volt, különösen pedig az azonkori három nagy író és költő: Gazzoletti, DairOngaro és Somma. Megjelent még továbbá néhány évfolyama a „Letture di famiglia" (Családi olvasmányok) czímű vállalatnak becses