Page - 309 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10

309 kellően előkészítve s a vezetésben is többféle hiányosság mutatkozott. A társaság rohamosan hanyatlott s már a harminczas években letűnt a színtérről. Az intézmény alapeszméje azonban nem volt meddő és Trieszt kereskedőinél az üzleti eljárásban még ma is e társaság munkaterve szolgál zsinórmértékűi. VI. Károly kezdeményezése leányánál és nagy utódjánál, Mária Teréziá- nál, meleg és mély belátású pártolásra talált ; dicső uralkodása alatt a talajba rejtett mag sokat igérő fejlődésnek indúlt. A hajózásra nézve mindenek előtt különös fontosságú volt, hogy oly alapvető törvényt bocsátott ki, mely annak köz- és magánjogi s fegyelmi dolgait rendezte. Az 1774-ben kibocsátott „Politikai tengerészeti rendelet" abban a korban s még azon túl is sokáig mintaszerű volt a maga nemében; ez nagy részben mind máig érvényes, sőt egyes rendelkezéseinek ma is teljes erejük van. Mária Terézia rendezte azokat az alapelveket is, melyek szerint az osztrák lobogó visel- hetésének joga a kereskedelmi hajóknak megadatott, s rendelkezett a hajó- személyzet névjegyzékének és a rakomány-nyilatkozatoknak használata iránt, a kikötői rendészetet és a tengerészeti egészségügyi igazgatást szervezte, a hajóépítkezés előmozdításáról gondoskodott, a tiszti fizetéseket rendezte, s a tengerészeti egészségügyre nézve szabályzatot bocsátott ki. Az építkezés terén is élénk tevékenység nyílvánúlt. Triesztben a Szent Károly molo egy része s a Mária Teréziáról nevezett jelenlegi világítótorony-gát is ekkor épült. Mária Terézia az atyja által épített, időközben más czélra fordított tengerész-kórház helyett újat építtetett, mely még a jelen században a hatvanas évek végéig fennállott. 1758-ban a tőzsde is megnyílt, s azután csakhamar Triesztre és a tengerpartra szóló külön új kereskedelmi és csődtörvényt s a trieszti kereskedelmi törvényszék számárcTperrendtartást bocsátott ki. A nagy uralkodó fenkölt szándékára vallanak a Trieszten át behozott árúknak nyújtott vámolási kedvezmények és különbözeti vámdíjak s azon rendelkezés is, mely szerint az örökös tartományokból a fogyasztás vagy gyári fölhasználás czéljára Triesztbe érkezett javakat, valamint a trieszti iparterményeket, mint belföldi s belföldre szánt árúkat, egészen, vagy csaknem egészen vámmentesen lehetett be- és kivinni mindamellett, hogy a város mint szabad kikötő a határon kivűl esett. Az uralkodónő a közgazdaságnak a hajózásra előmozdítólag ható összes ágait is istápolta, s alig volt oly tér, melyen áldásos működése érezhető ne lett volna. A tengeri forgalom olyannyira gyarapodott, hogy annak ellátá-