Page - 320 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10

320 közötti közlekedést s később e vonalon rendszeres járatokat szervezett, melyekre (1871-ben) a kormánytól rendes segélyt kapott. Későbbi szerző- dések alapján e járatokat a Lloyd Singaporéig, majd Hongkongig kiterjesz- tette s úthálózatába Kalkutta fontos kikötőjét is bevonta. E járatok segélyével az indiai és chinai forgalom lassan bár, de folytonosan fejlődött. A ki tengerészetünk fejlődését figyelemmel kiséri s jelen állapotát a múlt korszakokban fennállott körűiményekkel összehasonlítja, mindenütt gondos és tervszerű működés nyilvánvaló jeleit láthatja. A tengerészeti köz- igazgatás czélszerű szervezése s a kikötők tökéletesbítésére irányzott figyelem következtében a forgalom biztonsága és élénksége gyarapodott. A kikötői építkezés terén különösen az utóbbi harmincz év alatt nyilvánúlt tevékeny- ségről az egész partvidék tanúskodik. E helyen csak a legfontosabbról, Trieszt kikötőjének építéséről szólunk. A trieszti rév a jelen században létesített több rendbeli intézkedések mellett is annál kevésbbé bizonyúlt elégségesnek, mivel hiányzott benne a hajó és vasút közti egyenes összeköttetés. Ezen kivűl Trieszt szabad-kikötői jellegének megszűntetésére való tekintettel szükséges volt, hogy újabb kikötői telepek létesüljenek, melyeket később szabad területűi lehessen fölhasználni. Az új kikötői telep helyéül a Barcola felé fekvő területet jelölték ki. A terv két czélt tartott szem előtt, nevezetesen hogy mennél több védett rakhelyet állítsanak elő, meg hogy olyan területet nyerjenek, melyen az árúk raktáro- zásához és kezeléséhez szükséges építményeket jól elhelyezhessék. Hiányzott ugyanis a kellő terület, mert az a hegyoldal, melyre a vasút fölkapaszkodik, épen a régi kikötő éjszaki végén, épen a part mellett emelkedik. A tengertől kellett tehát területet hódítani, s innen származott az, hogy a tulajdonképeni kikötőt a tenger felé tolták előre. A kikötő három nagy révgátat (molo) foglal magába, melyek két fő medenczét alkotnak, meg egy kisebb, csaknem teljesen zárt harmadikat is, mely eredetileg tervezve nem is volt, csak az építkezés folyamán s abból az okból létesült, mert az amerikai petróleumnak Trieszten át való nagy mértékű behozatala következtében mellőzhetetlenül szükségessé vált, hogy ily felette tűzveszélyes rakománynyal érkező hajók számára teljesen elkülönített helyet teremtsenek. Az egész telepet 1.090 méternyi hosszban hatalmas védgát óvja a nyugati és délkeleti, a trieszti révre nézve különösen veszélyes szelektől. Az építkezést 1867-ben kezdették meg s 1881-ben fejezték be. A kivitel államköltségen történt s l3'/2 millió forintba került; az építési munkálatokat a Déli vasúttársaság végezte.