Page - 348 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10

348 pálczikák vannak kötve, melyeknek egyik végökön hegyes horgokból való koszorú, másik végökön pedig csalétek, vagy fából faragott szépia, vagy tengeri-nyúlbőr van. A szépia, a mint a pálczikának nekiront s karjaival megragadja, fennakad a horgokon. Hasonló a „brancarella" is, csakhogy a csalétket horog nélkül alkalmazzák s úgy járnak el vele, hogy a szépiát, a mint a csalétket megragadja, lassan a fölszínre húzzák s botra erősített éles kis szigonynyal felnyársalják. A különféle cephalopodák a varsában is megfogódnak. Mindezeket csak frissében viszik a piaczra; itt a szépia „csontját" (ossa sepiae) kiveszik s ez külön jut kereskedésbe; a tintazacskót itt nem gyűjtik. Az ilyen, csontjoktól megfosztott szépiákkal telt kosár a piaczon, nem valami étvágygerjesztő látvány, a mennyiben az állat mind csupa mocsok a belőle ömlő barna nedvtől. A tengeri csigáknak nincs különös értékök és kevésbbé keresettek. Sokkal fontosabb a kagylók, kivált az osztrigák és a fekete-kagylók halá- szata. E két kagylót a halászok a kikötőkben, a nyugodt vizű öblökben, a hol különösen czölöpökre, kövekre tapadva élnek, kézi kaparó-hálóval szedik le és kosarakban szállítják a piaczra. Az osztrigát tenyésztik is, még pedig régi római mód szerint, karókon. E karók fiatal tölgytörzsek, melyek tövét meghegyezik s mellékágaikat lenyesik. E fácskákat egymástól jó távol úgy verik be a mélyebb víz iszapos vagy homokos fenekébe, hogy a víz teljesen födje őket. Az osztriga úszó lárvája tavaszkor ráül a karóra, oda- tapad s ott növekedik föl. Két—három év múlva már piaczra való osztriga szedhető le rólok. Muggia mellett, Zauléban, hol az osztrigatenyésztés ezen módját leginkább űzik, a halászok „zoppolitt nevű lapos fenekű kis ladikokon eveznek azon helyekre, hol osztrigás karóik vannak ; ezeket külön erre való, „tanaglio" nevű vas fogókkal kihúzgálják, a ladikba rakják, az osztrigát leszedik rólok, a moszatoktól s más rájok tapadó tengeri állatoktól megtisztítják s azután ismét beszurkálják a fenék homokjába. Zauléban minden halásznak megvan a maga szorosan meghatározott területe a tengerfenéken, a hova másnak karót rakni nem szabad. A karón való tenyésztés jó osztrigát szolgáltat ugyan, de az a nagy baja van, hogy a nem épen olcsó karót a fúró kagyló mihamar megrongálja annyira, hogy három—négy év múltán a fogóval való kihúzáskor darabokra töre- dezik, még pedig épen akkor, mikor a legérettebb és legnagyobb osztrigák függnek rajta. Továbbá a tenyésztés e módja csak a tökéletesen védett helyeken alkalmazható, a hol nincs hullámverés, máskülönben a hullám a