Page - 374 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10

374 birtokosok földjei néha egymástól igen messze, vagy épen különböző köz- ségek határaiban esnek. Egy katasztrális parczellának átlagos kiterjedése nem több, mint f/3 hektár s a parczellák száma 1,476.085, melyek 138.820 tulajdonos közt oszlanak meg. Azokban a kerületekben, hol belterjesen űzik a zöldség-, szőlő- és olajfa- termesztést, gyakran fizetett napszámosokkal míveltetik a földet; általában azonban az a rendszer az uralkodó, hogy a munkás a föld termésének egy bizonyos részét kapja bérűi. Ennek oka az, hogy sokkal kevesebb a munka- kéz, mint a mennyi egy, csak némileg is belterjes mezőgazdaság követelé- seinek eleget tehetne. Különös fontossága van Isztriában a bor termesztésnek. A pompás tengerparttól kezdve, a hol a szőlőtő az agave, a parafa-tölgy, a mastix és a babérfa mellett díszlik, egész a Vena és Caldera hegyek zord nyergéig, a hol az olajfa még tenyészik és terem is, Isztria völgyfeneke és egész tengermelléke kiváló módon alkalmas a szőlőtermesztésre, melyet ezen fölül még a quarnerói szigeteken is tetemes mértékben űznek. A szőlőtő ülteté- sének, nevelésének, metszésének és karózásának módjai fölötte sokfélék. Míg a quarnerói szigeteken, nevezetesen pedig Sansego homokos szigetén a szőlőtövet nem kötik karóhoz, hanem a már Columella által leírt módon szabadon hagyják kúszni a földön, s míg a tengermelléken Piranóban, Bűiében, Grisignanában, a tartomány belsejében pedig Pedenában, Gallig- nanában és Zumescóban a kurta tőkéjű latin venyige ma is száraz karóhoz vagy spanyolnád (arundo donax) czövekhez van kötve: addig Parenzóban, Orserában, Visignanóban és San Lorenzo del Pasenaticóban nagy területeket látni olyan szőlőtövek soraival beültetve, melyek csoportosan vannak karók- hoz erősítve. Más vidékeken ismét, nevezetesen délen és a tartomány belsejében még megvan Virgiliusnak „a juharfával házasodó44, magasra kúszó venyigéje. A szőlőmívelésnek e fő módjaihoz imitt-amott még mások is járúlnak ; így a venyigének a támaszúl szolgáló jávor koronájára köröskörűi való fölfuttatása, továbbá az ívezetes vagy egyenesen álló lugasra nevelés, a rajnai mód szerinti mívelés, a zsinórra vagy drótra feszített füzér s más hasonló. Emezeket csak legutóbb kezdték alkalmazni s még mindig csak kísérleteznek velők. Nem kevésbbé nagy a változatosság a szőlőfajokban is. A legrégibb fajták egyike, mely talán már a római hódítás előtt is megvolt, a trebbiai,