Page - 375 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Volume 10

375 melynek alfajtái egyebütt (Forli mellett) „trebbiano della fiamma" és (Perugia mellett) „trebbiano verde" név alatt ismeretesek. A trebbiai szőlő, melynek leghíresebb fajtáját a XVII. században Pisino kerületében termesz- tették, csekélyebb mennyiségben ma is előfordul a mésztalajú fensíkokon és halmokon, hol a szabadon kúszó venyigék között igen szépen díszlik. Egy másik fajta, mely szintén igen régi s a XIII—XV. században Isztriának azt a sajátos fajborát szolgáltatta, melyet a községek dézsma gyanánt szállítottak az aquilejai patriarchának, illetőleg Velenczének, a fehér ribolla. Ezt ma már csak Isola szigetén termesztik számbavehető területen. A terrario vagy refosco nevű bor, Isztriának ez idő szerinti vörös faj bora, mely nagy mennyiségben szállíttatik Triesztbe, már a XV. században a nemes borok közt említtetik. A sárga muskatály borokat is igen régi idő óta termesztik. Ezek egyikét, a Capo d'Istria mellett Castel Rosaccióban termőt (Rosariol), Andrea Bacci, V. Sixtus pápa udvari orvosa, úgy említi, mint a melyet akkor a császári udvarnál nagyon magasztaltak s Német- és Csehországban nagyon vettek. Capo d'Istriának e régi eredetű muskatály borai ma is élnek e partokon a híres vini liquori-kban és pedig az Olasz- ország éjszaki részeiben jól ismert Monte Moro, Arzioli\ San Toma és San Petronio nevek alatt, melyek mind Capo d'Istria környékebeli hely- ségek neveitől származnak. Ellenben csaknem minden nyoma elveszett a groppello-nzk, a calcio- nesa-nak és más fajboroknak, melyeket Monsignor Tommasini, Cittanova püspöke említ a XVII. század közepe táján Isztriáról írt „Commentar"-jaiban. Hasonló sorsa lett sok más szőlőfajtának is. Az újabb időben bevitt külföldi szőlőfajták közül első sorban említendő a Médoc vidékebeli Cabernet, mely itt a bordeauxi bor sajátságaival még a nagy tartósság és gazdag termés jó tulajdonságait is egyesíti. Kitűnő bort szolgáltatnak itt továbbá a burgundi Pinot, az eremitagei Syrah, a rajnai Tramin, a girondéi Sémiilon, melyek általánosan el vannak terjedve. De már a phylloxera itt is újításokat tesz szükségessé s a York-Madeira, a Rupestris, a Solonis, a Riparia és más amerikai szőlő, mely a pusztító féregnek ellenáll, belföldi fajtákkal beoltva, Isztria borászatában is fontos szerepet játszik. 1840 körűi Isztria mintegy 150.000 hektoliter bort termesztett. Az oídium pusztításai idejében e szám utóbb 70.000 hektoliterre csökkent, de a kén általánossá vált alkalmazása folytán ennek ismét kétszeresére