Page - 388 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Volume 11

388 utolsó keresztrekesz áttöréséig, mely lassanként völgytorokká vájódik, esésekben szökdelnek át: úgy itt is a Kerkának Scardona melletti zuhatagai, melyek aljában a fjordnak félig sós vize az alázuhant folyóval elegyül, csak záradékáúl látszanak egész sor kisebb zuhatagoktiak, melyekkel a víz a medrének épen nem igen nagy lejtőségein helylyel-közzel átszökdel. Knintől éjszakkeletre, Topolje mellett, a hol a Kerka ered, alkotja az ugyanott bele szakadó KerkiC patak a 22 méternyi híres topoljei vízesést. Alább lefelé még több sellő, végűi pedig a mailanovici nagyszerű völgytorok következik, mely a lendi vízeséshez hasonló. Még alább a Slap (Ronfislap) nevű vízesés van, mely után a tószerűleg kiszélesedett folyó egy sík völgy- fokozatot tölt be és egy szigetet zár közre, melyen a híres (hajdan „Fehér szikla" nevű) Visovac kolostor áll. Nevezetes ennél a tájéknál, hogy a folyó sziklapartjának meredeksége és alpesi jellege a tenger felé folyton növekszik s így ennél fogva a Kerka alsó folyása megkapóbb képet tár elénk, mint a felsőbb. Bizonyára csak igen kevés olyan kikötő van, mint Sebenicóé, melyet a tenger felől sziklagátak zárnak be s a tengerrel csak egy szirtrésnél, a St. Antonio szűk csatornánál fogva áll összeköttetésben, melyben alig fér el egyszerre két hajó. A sebenico-spalatói vasút Castelvecchio tájáig Traùtól keletre egészen karsztos vidéken halad. A tengeren való útazás több változatosságot nyújt, mert a közben a szárazon sok apró öböl, a tengeren pedig sok apró sziget (scoglio) tünedezik föl a szemlélő előtt. A szárazon való útazás ellenben a környék ünnepies egyhangúsága mellett a pontosabb áttekintésre nyújt alkalmat. Az igazi sivatagból a Sette Castelli partvidékének buja tenyé- szetéhez való átmenetel láthatását elveszti az, a ki Sebenicóból tengeren megy Spalatóba. Sebenicót elhagyva még jó ideig látja az ember hátra felé a magasan emelkedő II Barone kastélyt, meg a bíborba játszó kék öblöt. A fehér köves síkság kis olajfa-csoportoktól tarkáilik, s a ki a tartományt tavaszszal útazza be, sok gyönyörűséget talál az ibolyaillatban, a bogácsvirágok, csipkerózsák, pipacsok s gerániumok tarkaságában, melyek mind a sziklahasadékokban tenyésznek. Talán abba a csalódásba is esik, hogy azok a sötét foltok, melyek itt-ott a keleti hegység kopár kőoldalain tarkállanak, mind meg- annyi fenyűerdők, míg ide-oda mozgásuk el nem árúlja, hogy azok bizony csak éles szegélyű felhők árnyékai. Ehhez járúl sok helyütt, példáúl Prpolje