Page - 437 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Volume 11

437 mint teljesen nyugodt tartományt adta át kormányzás végett a senatusnak (Kr. c. 27.), melynek kezeiben a Kr. e. 11. évig maradt, s ezen idő alatt C. Antistius (Kr. e. 17.) és P. Silius (Kr. e. 16.) kormányozták. Mikor azonban a rómaiak rosz közigazgatása a dalmaták közt nagy elégedetlen- séget keltett, minthogy Bato vezérük kemény kifejezése szerint a rómaiak nyájaik megőrzésére nem kutyákat és pásztorokat, hanem farkasokat küldtek Dalmácziába, és mikor az iíjabb nemzedék már fegyverfoghatóvá nőtt fel: Augustus, megsejtvén a fenyegető veszélyt, ismét kivette Dalmácziát a senatus kezéből, „provincia principistt-szé tette, és fogadott fiát, Tiberiust, küldte oda (Kr. e. 11.) első helytartóul „legátus Augusti pro praetorett czímmcl. Utóda, M. Valerius Messalinus alatt a dalmatáknak és ezekkel kapcsolatban a pannonoknak az a nagy lázadása tört ki (Kr. e. 6.), mely Suetonius tanúsága szerint az ifjú császárságnak valamennyi külső háborúja közt a legveszedelmesebb volt. A lázadók óriási számra, 800.000 főre szaporodtak, kiket a két Bato, a dalmata és a pannóniai, vezetett. Ezek nemcsak a rómaiakat akarták saját országukból kiverni, hanem Itáliát is megtámadni. Magának Augustusnak véleménye szerint tíz nap alatt Róma előtt állhattak volna. Ezért a rómaiak sietve békét kötöttek a germánokkal és Tiberius segítségére sietett Messalinusnak. Ez alatt a dalmát Bato ostro- molni kezdte Salonát, de olyan kevés sikerrel, hogy Pannoniába hátrált és az ottani fölkelőkkel egyesűit. Augustus ekkor Germanicust és Cecina Severust is Illyricumba küldötte és így a rómaiak az illyreket sok ízben megverték. De a fölkelők hatalma még így sem tört volna meg, ha soraikat éhinség, dögvész és megveszte- getés meg nem ritkította volna. Mikor a pannon Bato a rómaiakkal már békét kötött volt, a dalmát még akkor is fegyverkezett és még egyszer és utólszor egyesítette Kr. u. 9. évben az összes illyreket a rómaiak ellen. De még ugyanebben az évben reájuk rontottak a rómaiak teljes erővel, Tiberius és Germanicus Dalmácziából Boszniába nyomúltak elő, mialatt Marcus Lepidus Dalmácziában, Silvanus Plancius pedig Pannoniában mű- ködött. A boszniai szerencsés eredmények után Tiberius a dalmát Batót Andetriumba szorította, mely város ugyan vitézül védekezett, de csak- hamar kénytelen lett megadni magát. Erre az utolsó illyr erősség, Arduba (Gardun?) is meghódolt a rómaiaknak. Mikor az ardubai nők azt látták, hogy minden elveszett, bele ugráltak a közeli folyóba, hogy hazájuk elvesztét ne lássák. így semmisült meg örökre az illyr szabadság és Tiberius, a többi