Page - 438 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Volume 11

438 hadvezérrel együtt fényes győzelmi ünnepet ült (Kr. u. 12.). Ettől fogva Dalmácziában a korábbi hat legio helyett csak kettő maradt, a VII. és XI.; amannak főszállása Delminium, emennek pedig Burnum (Supljaja, Archi romani, nem messzire a Kistanje melletti Ivosevcitől) és környéke volt. Mindkét légiónak voltak szakaszai Salonában és egyebütt is. Kr. u. 11-ben fogott Augustus a legyőzött Dalmáczia szervezéséhez. Provincziának rendezte be. Ez a provinczia éjszakra Arsidìg (Rasa, Isztriá- ban) és a Száváig, délre a Drinusxg (Drilo, albán Drin) és keletre sokkal messzebbre terjedt Bosznia mai határainál, t. i. egészen Margusxg (szerb Morava), a mai Szerbia közepéig. Ettől fogva császári helytartó, a „legátus Augusti pro praetore" kormányozta, ki Salonában lakott. Ez volt a polgári kormányzó és bíró, meg az említett két legio katonai parancsnoka is. Több ilyen helytartónak a nevét ismerjük, de csak a nevezetesebbeket említjük meg. L. Volusius Saturninus (36—38) szabta meg az egyes kerületek és municzipiumok határait. Furius Camillus Scribonianus (42. táján) föllázadt Claudius császár ellen, de a légiók nem támogatván, nem sokára kivégez- tetett. Utódát, M. Salvius Othót (a későbbi császárt), rendkívüli hatalommal küldték ki s ő a két hű légiónak „Claudia pia fidelis" díszezímet adott. L. Salvidienus Salvianus (60-ban) a dalmát veteránoknak polgárjogot adott. Nero halála után Galba Dalmácziát „provincia inermisu-nek nyilvánította és a két légiót onnan kivonta úgy, hogy ettől kezdve csak néhány cohors és a segédcsapatok maradtak meg benne. Dalmát katonákkal azonban minden országban és minden csatamezőn találkozunk. így Juvenalis szatiraíró is egy dalmát cohors tribunusa volt. A II. századbeli császárok alatt Dalmáczia állandó békét élvezett. Az Antoninusok alatt Jader és Burnum pompás épületekkel és templomokkal ékesűlt, Salonát pedig újra megerősítették. L. Junius Rufinus Proculianus helytartó (184) pártfogása alatt Novae (Runovií, Imoski mellett), Delminium és Riditae (Danilo, Sebenico mellett) lakosai a Tilurus folyó hídját (Trilj mellett) ismét helyreállították. Didius Julianus (a későbbi császár) 177-ben megoltalmazta Dalmácziát a barbár beütök fosztogatásától. Q. Flavius Scapula Tertullus 184-ben a félig összedűlt Scardona (Skradin) praetoriumot ismét fölépíttette. Dio Cassius történetíró, a ki a pannon-dalmát lázadás történetét megírta, szintén volt dalmát helytartó 226-tól 228-ig, mint előbb atyja is. Alexander Severus alatt virágzott a tartományokban a római közigazgatás, de utódai alatt nem sokára ismét megromlott, mert idegen