Page - 442 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Volume 11

442 séges hadak több ízben földúlták. A város új életre kelt romjaiból, de végre tönkre jutott az avarok szünet nélküli csapása alatt (626—639). Kevés helység lehet, mely régi nevének megőrzése mellett egykori pompájának és nagyságának oly kevés látható jelét tudná fölmutatni, mint épen Salona. Még legjobban megmaradtak a kerítésfalai, melyeket mintegy 4 kilométernyire nyomon kisérhetünk. Salona ugyanis már a polgárháborúk idején erősített város volt, bár akkor még nem kő-, hanem csak fa-tornyai voltak. Csak Marcus Aurelius császár korában javították ki a város falait és építettek rájuk négyszögű tornyokat, melyek közül még kevéssel ez előtt is több mint nyolezvanat föl lehetett ismerni. Mikor utóbb Salonát a barbárok már háromszor bevették, akkor határozták el a 400. év körűi, hogy az ellenség támadásainak leginkább kitett éjszakkeleti oldalon a négyszögű tornyok elé még egyszerű és kettős ékalakú tornyokat is építenek, melyek még most is láthatók. A város nyugati részén az út mentén egy erős fal vonúl, mely alkalmasint a kikötőbeli építkezések megerősítésére szolgált. Salona egy régibb nyugati és újabb keleti részből állott, melyeket még most is fal választ el egymástól; négy kapuja volt, és pedig nyugat, éjszak, éjszakkelet és kelet felé. A kerítésfalakon kivűl azonban még számos ház állott úgy, hogy Constantinus Porphyrogeneta állítása szerint Salona fél- akkora lett volna, mint Konstantinápoly. Mint minden nagyobb római városnak, Salonának is volt színháza, amphitheatruma, fürdője, temetőhelye, stb. A színház a város délnyugati részén állott; most csupán néhány ívezete áll még. Az amphitheatrumnak egész kerülete kivehető, de csakis nagyszerű bejáratát tárták föl egészen, egyéb részei jóformán elpusztúltak. A vízvezetéket a Jader folyó forrásából részint földalatti folyosókon, részint ólomcsövekben, melyek a kerítésfalakba voltak beépítve, vezették be az egyes házakba és fürdőkbe. Miként Rómában, vagy Pompejiban az útakon, vagy a város falainál : Salonában is a kapuk előtt, vagy a falak hoszszában számos síremlék állott, így éjszakkeletre is volt egy temetőhely, hol mostanig 16 kősírt fedeztek föl. Salona volt Dalmáczia összes tartományi hatóságainak székhelye. Mint számos fölírat, szobor és domború-kép (ezek közt a Diana fél- domború képével ellátott fogadalmi kő, meg az ifjú Heraklesnek idomával és arczvonásaival a lysippusi Apoxiomenesre valló feje, mindkettő Aequum romjaiból) tanúsítják, a római vallásrendszer Salonában és Dalmácziában egyebütt is igen el volt terjedve. Azonban a római pogányságot már igen