Page - 448 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Volume 11

448 megismerésére. Megismerkedhetünk ottan ennek a korszaknak gazdagságával és fényűzésével, egyúttal azonban emlékeztetnek bennünket az akkori jóllét rövid voltára is, mert a legtöbb tárgy többé-kevésbbé megsérült, sőt némelyike egészen el is pusztúlt. Diocletianus erős kormányzása után, mikor ezt a nagy dalmatát az általa épített spalatói mauzóleumba (most székesegyház) eltemették volt, nehéz idők sulyosodtak Dalmácziára és népére. A barbár népek mind közelebb-közelebb nyomúltak és már nem messze volt az az idő, mikor az első keresztény századok mindezen pompás alkotásainak omladékká és porrá kellett válniok. Jóllehet a dalmaták még ebben a szomorú időben is kimutatták rettenthetetlen bátorságukat („Dalmati ferocesu) és az ország határainak védelmében halálmegvetéssel ontották is véröket, mégis megváltozott már az idők járása. Ügy a tartománynak fekvése és földrajzi alakúlata, mint — kivált az ország belsejében — a csak külsőleg elrómaiasodott őslakosság jelleme csak kevéssé tudta gátolni, hogy Dalmáczia a római birodalomra nézve már korán el ne veszszen. Herakles-fej Aequumból és római fegyverek.