Page - 458 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Volume 11

458 Azok a salonaiak, kik élctöket megmentették, a közeli Solta, Brazza, Lesina és Curzola szigetére, néhányan Zárába és Új-Ragusába menekültek. De, mikor a veszedelem elmúlt, Severus tekintélyes polgár rábeszélte a menekülteket, hogy a félig elpusztúlt és lakatlan Diocletianus-féle palotában, melynek teteje már beszakadt, telepedjenek meg, minthogy erős körfala elég védelmet nyújtott a barbarok rohama ellen. A gazdagabbak nagyobb szobákat és lakosztályokat foglaltak el, a szegényebbek pedig a folyosókon, a lépcsők alján s a kályhákban húzódtak meg. így keletkezett a mai Spalato (S — palatium) városa. IV. János pápa, ki maga is Dalmácziában született, 641-ben Márton apátot dús ajándékkal küldötte Isztriába és Dalmácziába, hogy ott ereklyéket gyűjtsön s keresztény foglyokat váltson ki pénzen a pogányok kezéből. Akkor tehát a zivatar már elhúzódott s ismét rendezett állapotok alakítá- sára tettek próbát. Ez irányban lankadatlanúl dolgozott Spalato első érseke, ravennai János, ki 650 körűi mint pápai legátus küldetett Dalmácziába. Diocletianus mauzóleumát székesegyházzá alakította és Szent Domnius tetemét Salonából Spalatóba vitette. Salona pusztúlása után újabb szláv lakosság jelentkezik Dalmácziában, a horvát s délen a szerb is. Bevándorlásuk után az ország politikai állapotai tökéletesen megváltoztak. Ettől fogva csupán Zára, Traù, Spalato, Ragusa és Cattaro tengermelléki városokból, továbbá Veglia, Cherso, Arbe szige- tekből állott Dalmáczia, meg még Lubricata szigetkéből (Vergada Zara vecchiánál, vagy Pago?), hol egy római erőd állott. E helyek és szigetek tették a byzanczi „Thema Dalmatáu-t római lakossággal. Az elpusztúlt Salona helyett a byzancziak a könnyen védhető Zárát emelték fővárossá, hol „capitanustt-uk is székelt. A római városok területe, Spalato kivé- telével, igen csekély volt, s csak néhány száz lépésnyire terjedt a város kapuin kivűl. Minden többi földet a Narentától éjszakra Horvátországnak neveztek, melyet zsupánok és főzsupánok (később királyok) kormányoztak. Midőn ezek megtudták, hogy Salona menekült lakói Spalatóban telepedtek meg, ez utóbbi ellen sereget küldöttek, hogy az ott a mívelt földet elpusztítsa s lehetetlenné tegye a spalatóiaknak, hogy a városból kijárjanak. Ezek a byzanczi császártól kértek segélyt, melyet meg is kaptak. A byzanczi udvarral jó lábon élő zsupánok útasítást kaptak, hogy hagyják békében a spalatóiakat s ne gátolják őket régi földjeik és szőleik mívelésében.