Page - 466 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Volume 11

466 segítségökkel a záraiak Pagót íijra elfoglalták. Ez idö folyamán Dalmáczia határain a Nemanják családja nagy hatalomra vergődött, mely kivált a byzancziak tehetetlen védelme alatt álló Ragusára vált veszedelmessé. Hasztalan kötött e város szövetséget II. Vilmossal, Apulia és Sziczilia normann királyával. Ez nem menthette meg Ragusát Nemanja István haragjától, ki a város metropolitájától egy, akkor igen heves alakban folyó szertartás miatti viszály következtében elvonta a chulmi, buduai és dulcignói püspökök fölötti főhatóságot, a Ragusa területén fekvő Brenót földúlta, azután a byzanczi birtok egy részét, a Narenta vidékét és Chulmiát — mely Sabbioncellót, Stagnót és Slanót is magában foglalta — megszállta, végűi még Tribuniát, melyben a Canali és a Sutorina völgye is foglaltatott, a Zentát és Albániát meghódította s Cattaróra és Buduára is kiterjeszté uralmát. Az akkori háború nyomorúságai sok szláv családot, főleg olyat, mely hitéhez buzgón ragaszkodott, arra kényszerítettek, hogy e tájakról Cattaróba és Ragusába meneküljenek. Ugyanez történt Dalmácziának a Narentától éjszakra eső részeiben, hol a magyarok, byzancziak és Velencze közötti harezok következtében számos horvát, a ki részint a vérontástól, részint a szülőhelyén történő újításoktól menekülni igyekezett, vagyonával a városokba futott s így ezek lakóinak száma szaporodott s területök kibővült. De a velenczeiek nem mondottak le Záráról. A viszály, mely Magyar- országban III. Béla halálával (1196) fiai, Imre és András közt támadt, Dandolo Imre dogének megadta az alkalmat, a negyedik keresztes hadjárat pedig az eszközöket, hogy Konstantinápolyba való átkelése közben Zárát elpártolásáért megfenyítse s földig rombolja (1202). A pápa egyházi átka a keleti birodalom fővárosát sem menthette meg a hasonló sorstól; a velenczeiek a II. Elek és II. Izsák közt támadt polgárháborút fölhasználva, 1204-ben hatalmukba ejtették s kifosztották az Arany Szarv melletti várost, kincseit hazájokba hurczolták s a zsákmányból a dalmácziai székesegyházaknak szintén sok drága ereklyét juttattak. Más, állítólag a Bosporushoz rendelt csapatok Ragusánál kötöttek ki, mely önállóságát csak úgy mentette meg, hogy kormányzata élére egy grófot és az érseket állította, kik a velenczei köztársaság patríciusai közül választtattak (1204). 1358-ig maradt Ragusa Velencze felsőbbsége alatt. Ellenben Zára elűzött lakosai Magyarország védelme alatt újra fölépítették elpusztított városukat. Csak mikor II. András a keresztes háborúban, melyet 1217-ben indított, Velencze jó szolgálataira