Page - 486 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Volume 11

486 hűségesküjét átvegye; néhol a jelen levők egyike-másika bizonyos dolgokra nézve kérdést intézett a tábornokhoz, ki készségesen meg szokta adni a kivánt fölvilágosítást. Ez igazán patriarchalis eljárás teljesen illő volt az ország állapotához. A régi velenczei hatóságok, melyek a fejetlenség idején nagyobbára eltöröltettek, ismét megkezdték működésöket. Csak itt-ott fordult elő, hogy egyes parasztok vonakodtak földesuroknak az úrbéri tartozást teljesíteni, de Rukavina erélyes közbelépése ezeket is megfélem- lítette, ámbár a jobbágyság ügye még sokáig nyitott seb maradt. Mikor Rukavina ekképen az egész Tengermelléket Macarscáig a hozzá tartozó szigetekkel együtt elfoglalta, július 31-én újra visszatért Zárába, hogy a Bocche megszállására szükséges előkészületeket megtegye. Még ekkor is a zárai révben tartózkodott a velenczei hajóraj, mely Morosini vezetése alatt a dalmát honvédséget májusban haza szállította. Rukavina e hajók közül néhányat a saját hajóhadához csatolt, melylyel augusztus 12-én a zárai kikötőből elindúlt. A Bocche di Cattaróban is zavargások támadtak, de nem váltak oly véresekké, mint Dalmácziában. Cattaro, Dobrota, Perasto és más parti városok Soranzót, a provveditore straordinariót, Velencze bukása után is előljárójoknak ismerték el s a tartomány védelmét reá bizták. De mindenki belátta, hogy ez az ideiglenes állapot nem tarthat sokáig, s ez okból két párt alakúit: az egyik Ausztriához hajlott, a másik a tartományt Montenegró védelme alá szerette volna helyezni, melynek cselszövő metropolitája, I. Petrovic Péter nyegus, nagy vágyat érzett a Bocche di Cattaro birtokára. V Gyorsan megszállotta Buduát s a Zupa grófságait, a többi tengermelléki helységekkel pédig egyetértésre igyekezett lépni. Csakhogy azt a baklövést követte el, hogy nyíltan Velencze demokratái mellé állott, valószínűleg azon reményben, hogy velők hamarabb czélt ér. Ebből azonban az lett, hogy számos bocchei őt csakugyan jakobinusnak nézte s ügyétől elszakadt. Ezzel az osztrák párt annyira megszilárdúlt, hogy az Ausztriának való meghódolást ünnepélyesen kimondották. A keservesen csalatkozott metropolita ekkor azzal igyekezett politikáját leplezgetni, hogy küldöttség által kijelenteté Rukavina tábornoknak, hogy némely bocchei területet csupán óvatosságból, netaláni rendzavarás meggátlása végett foglalt el. Midőn a kis osztrák hajóraj augusztus 20-án Castelnuovo előtt megjelent, a hír villámgyorsan elterjedt az egész tartományban s mindenki nyugodtabban nézett a jövő elé, mert a montenegrói támadás veszélye immár el volt hárítva. Rukavina átvette