Page - 574 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Volume 11

574 vacsora, mint emez ebéd előtt a gazda szegi meg az úgy nevezett Krstni somun^-t , vagy kereszt-kenyeret, melynek nagy kerek hátán egy szintén kenyértésztából való kereszt látható ; megszegvén, jókora darabot kanyarít le belőle s abba egy viaszgyertyát dug, melyet előbb a tűzről vett égő fahasábon meggyújtott. Ezután az összes családtagok imát mondanak halottaikért s kereszt vetés után asztalhoz ülnek. Étkezés után fölkel a gazda s boros poharába mártván egy darab kenyeret, e hagyományos szavakat mondja: „Én neked bort és kenyeret, — te nekem egészséget és örömet", s erre a borba mártott kenyérrel eloltja a gyertyát. Erre mindnyájuk egészségére kiüríti poharát, mit a többiek is követnek. Azt a nagy darab kenyeret, melybe a gyertyát dugják, az első arra menő koldús kapja. A falvakban és mezővárosokban e napon sokkal több ételt adnak az asztalra, mint a mennyit a meghívott vendégek el birnak fogyasztani, mivel a maradékot az ilyenkor nagy számmal összecsődülő szegények közt szokás kiosztani. Mind a vacsora, mind a másnapi ebéd után bordalokat énekelnek, ha a családnak nincsen épen gyásza. E dalok minden egyes vendégnek személyéhez és a gazdával való rokonsági fokához alkalmazottan különbözők. Manapság, midőn az élelem annyira megdrágúlt, a Krstno ime ünneplése a falusi családokra nézve valóságos csapásnak tekinthető. Mert a paraszt inkább fülig adósságba veri magát, semhogy e nap pazar megünnepléséből valamit elengedjen. Sőt némelyek a fő ünnep mellett még egy úgy nevezett prisluzba- 1 (prisluzbica-tj vagy mellékünnepet is ülnek. Ez a második családi ünnep, mely ugyan már kevésbbé költséges az előbbinél, alighanem a következőképen keletkezett : Oly családok, melyeknek nincs fiúgyermekük, legifjabb leányuk férjhez adásakor annak férjét a házukba fogadják, más szóval, a férfi a felesége családjába beházasodik. Míg az öregek életben vannak, vejük megtartja velük előbb az ő keresztnevük napját, az után azonban, habár szerényebb módon, a magáét is. Az apósék halála után pedig a magáét tartja nagyobb ünnepséggel s az öregekét kisebbel. Ez a második ünnep az úgy nevezett prisluzba. A közös vallási és nemzeti ünnepek sorában kétségtelenül a legfénye- sebb a Szent Tryphon (Tripun, február 3.) napja, mely régisége és ünneplé- sének érdekes módja miatt akár egész Dalmácziában is a legnevezetesebbnek mondható. Mint egyházi ünnepnek még alighanem abba az időbe nyúlik vissza az eredete, a mikor a csodatévő vértanú tetemét keletről a Bocchéba vitték s a szentet Cattaro és vidéke védőjének megtették. De az ünnep