Page - 600 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Volume 11

600 nagyjainak utánzása, a klasszikus ó-kor buzgó tanulmányozása s új alakúlás után való tapogatódzó törekvés jetlemez. Ekkor telepszik át az olasz írói működés Dalmácziába is. Hogy a XV. és XVI. századból említendő íratok legnagyobb részt olyan férfiaktól származnak, kik egyszersmind szláv költőkűl is szerepeltek, s hogy ez az irodalmi fejlődés jó részt Ragusában történik : ezen egymással oki összefüggésben álló két tény közelebbről tekintve elveszti látszólagos szembeszökő voltát. A szláv műköltészetnek említett függő viszonyából önként következett, hogy azok közül, kik az olasz irodalomnak oly sokat köszönhettek és Olaszországban való hosszú tartózkodásuk alatt e szép ország iránt tiszteletre és szeretetre gerjedtek, számosan ösztönözve érezték magukat, hogy azon a nyelven írjanak, mely rájuk nézve nem csupán eltanúlt, hanem igazában második anyanyelv volt. Ragusa, az a virágzó város, hol, mint független államban, az anyagi jóllét mellett nagyon kiművelt érzék volt minden eszményi törekvés iránt, a leg- alkalmasabb volt, hogy Olaszország klasszikus költészete ilyen kettős vissza- tükröződésének góczává legyen, noha nem kizárólagosan; mert már a XV. század végéről emlékezetben maradt példáűl a spalatói Girolamo Popali (született 1460-ban), a ki olasz költeményeket szerzett. A ma is meglevő legrégibb olasz nyelvű irodalmi emlék a lesinai Pietro Ektorevichtől (szül. 1487) származik. Ez egy irodalmi levél, melyben Boccacciónak művészi prózáját nem ügyesség nélkül utánozza. A ragusai költők sorából említendők : Savino Bobali, ki olyan férfiakkal, mint B. Varchi és A. Manuzio, sűrűn levelezett, s kinek szerelmi költeményekből és szatírákból álló gyűjteménye több kiadást ért; továbbá Francesco Luccari, Domenico Slatarich, Domenico Ragnina és Michele Monaldi. Nők is foglalkoztak irodalommal, így Giulia Bona és Floria Zuzzeri, emez egyike azon vonzó egyéneknek, a milyenek az olasz renaissance korában támadtak. Úgy a Mediciek udvaránál, mint hazájában is a legnemesebb szellemeket egyesítette ő maga körűi, ösztönt keltve és kapva. A szomszédos Cattaróban Lodovico Pasquali érdemel említést; némely canzonéi és sonettjei túlszárnyalják a Petrarca élettelen utánzásának közönséges mértékét és valóban átérzett szenvedélytől lángolnak. Cittavecchiában Annibale Lucio tűnik föl, kinek költeményei 1556-ban Velenczében jelentek meg. Az a kevéssé örvendetes műfaj, melyet az Amadis de Gaula kezdett, s mely hosszadalmas és unalmas regényeivel egész nyugati Európát elárasz- totta, Olaszországban soha sem tudott igazán meghonosodni ; hogy a lesinai