Page - 601 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Volume 11

601 Gian Francesco Biondi (szül. 1572) három ilyen, egymással összefüggésben levő elbeszélés írására buzdult, abból magyarázható, hogy sokáig tartózkodott külföldön. Ugyanis, miután a velenczei köztársaságnak fontos, de hálátlan- sággal jutalmazott szolgálatokat tett, Angolországba ment, hol I. Jakab király előtt nagy tekintélyben állott. Regényei- és költeményeinél fontosabb munkája a York és Lancaster házak közti háborúk története. Költészettel, rhetorikával és főleg vizsgálódó és tapasztalati bölcselettel foglalkozott a chersói Francesco Patrizio (1529—1597), kit azért van jogunk itt említeni, mert a quarnerói szigetek a jelen század elejéig Dalmácziához tartoztak. Mint merész gondolkozó, megpróbálkozott a bölcseletnek leg- nehezebb föladataival is, melyeknek tisztába hozatalát nem mindig találta ugyan cl, de gyakran helyesen sejtette; még tévedései is gyümölcsözők valának, a mennyiben a jobb megismerés útját egyengették. Mint Plato lelkes tisztelője, azon olasz bölcselők hagyományaihoz csatlakozott, kik már a megelőző században heves támadásokat intéztek az aristotelesi tanok egyedüli uralma ellen. Az, hogy Patrizio fiatalabb korában egy olasz eposzt is szerzett, csak kora mindentudásra törekvő jellemvonásával egyezik, és hogy e költeményéhez oly szokatlan versmértéket használt, az megint csak arra mutat, hogy járatlan útakon szeretett járni. Szintén ily módon ipar- kodott a bölcselet tanait az irodalomra, erkölcstanra és államtanra alkal- mazni a ragusai Nicolò Gozze (1549—1610); ez párbeszédes alakot szeretett használni, melyben az olaszok, klasszikus mintákat követve, oly kecsesen tudtak elvont tanokat is tárgyalni. Ilyen neki a szerelemről és a szépségről írt két munkája. Hasonlag eszthétikával foglalkozik föntebb már említett honfitársának, M. Monaldinak „Irene" czímű párbeszédes műve. Ezekhez sorakozik egy harmadik ragusainak, Nicolò Naie (megh. 1585) termékeny szláv költőnek „Dialogo sulla sfera del mondo" (1579) czímű munkája, mely a XVI. század (Cinquecento) e nemű legjobb alkotásai közé tartozik. Ismeretes az az olasz szokás, mely szerint költők és tudósok egyesültek, hogy elmcszüleményeiket előadják s olykor fontos, de leggyakrabban igen csekély fontosságú dolgok fölött tanakodjanak. Egészben véve bátran kinevet- hetjük ezeket az „Akadémiákat", melyekben elbizakodott középszerűségek pöffeszkedtek s a kölcsönös dicsőítést határtalanúl űzték; de egyszersmind nem kell felednünk, hogy az ilyen kezdetekből úgy Olaszországban, mint az ennek példáját utánzó más országokban nagy fontosságú intézmények fejlődtek. Nem érdektelen azért észrevenni, hogy, habár szerény mértékben, T. 76