Page - 602 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Volume 11

602 efféle Dalmácziában is támadt, és jellemző, hogy Ragusa e tekintetben is előtte járt más városoknak. Ott ugyanis már a XVI. század második felében megalapíttatott az „Academia dei Concordi". Nagy tudományos fontosságú mű a traùi Giovanni Luciónak (megh. 1584) «De regno Dalmatiae et Croatiae" czímű munkája. A dalmát történet- írás kezdete egészen a XIII. századig visszanyúlik ugyan a spalatói Thomas archidiaconusnak Salona és Spalato egyházairól írt munkájában, meg a következő két századból is több más történelmi munkát lehetne fölemlíteni; de Lucióban joggal annak a tudományos kutató módszernek a megalapítóját tisztelik, a mely csak olyan tényeket fogad cl bebizonyítottaknak, melyeket mindenféle, birálatosan megrostált bizonyítékok (oklevelek, műemlékek, stb.) támogatnak. Mint diplomata, történetíró és régiségbúvár nagy hírnevet szerzett magának a sebenicói Antonio Veranzio (Verancsics Antal), később esztergomi érsek (1504—1573), ki, mint az ottomán portához küldött követ, fontos szolgálatokat tett I. Ferdinánd és II. Miksa királyoknak. Belső ellenmondásokkal teljes alak Marc' Antonio de Dominis (1566— 1624). A legfőbb papi hivatalok egyikén (spalatói érsek volt) hosszú időn át buzgón teljesíté hivatása kötelességeit; de egyszer csak, részint külső körülményektől kényszerítve, részint belső ösztönét követve, elszökik Angliába, hogy bűnbánólag megint visszatérjen. Később ismét ingadozónak látszik s e miatt fogságra vettetve, S. Angelo várban végzi be hányatott életét. Nem latin és olasz nyelven írt vitázó műveinek köszöni hírnevét, hanem a látástanban tett fölfedezéscinek, mert a vitaszerető és ingadozó természetű egyházi fejedelem egyszersmind nagy szám- és természettudós is volt. Mint ilyen, hasonló hírnévre jutott kortársa, a ragusai Marino Ghetaldi (1566—1627), ki számos munkát adott ki és a gyújtó tükörrel tett kísérletei miatt a néptől „ szemfény vésztőtt-nek neveztetett. Derék számtudós és mechanicus volt Fausto Veranzio, a föntebb említett Antonio unokaöcscse. Sok város, például Róma, Velencze és Bécs meghívta öt nehéz munkák véghezvitelére. Mint sokoldalú tudós, több bölcseleti és történelmi munkán kivűl egy becses soknyelvű szótárt is szerkesztett. A XVII. századról a szépirodalmat illetőleg kevés mondandónk van. Van ugyan emlékezet olyan férfiakról, kik Dalmáczia különböző városaiban olasz költészettel foglalkoztak, de külön megemlítést egyik sem érdemel közűlök. Az irodalom hanyatlásával örvendetes ellentétül a tudományos szellem fölébredése mutatkozik minden téren. Stefano Gradi (1613—1683)