Page - 608 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Volume 11

608 írt magyarázatával új utakat tört. Kiderítette ugyanis azon forrásokat, melyekből Dante költői és tudományos fogalmai származtak, minők a régi római szerzők, a biblia, a régibb egyházi atyák és a scholasticus bölcselet, főleg Aquinói Tamás bölcselete. A párvonalas helyek nagy száma, melyek gyakran meglepő találkozásokat derítenek föl, bizonyítja a mester nagy tudományát. Ezekhez járúl egész sor pompás kitérés a költő külső és belső életére, valamint műveinek magyarázatára. Tommaseo irálya igazi művészi színvonalra emelkedik és mint ilyennek, sajátszerű s félreismerhetetlen bélyegei, hogy mondatai rövidek, gyakran epigrammai élűek; hogy szereti az ellentét alakzatait hol részarányos, hol keresztbe vágó elrendezéssel; hogy szereti a finom csiszoltságot, noha az olykor túlságosan nagy törődésébe kerül, s hogy egészben véve a legtisztább, költői szellemmel teljes a nyelve. Mert Tommaseo költő is volt. Költészete sajátos természetű s híven tükrözi vissza a férfiúnak eddig rajzolt lelki irányát. Vallás, politika, erkölcstan, szemlélődő bölcselet, természettudományok, minden egyiránt vonzza őt és a költészet eszményi alakjaiba öltözik ő előtte. A tartalom komolysá- gával tömör, számtani szabatosságra törekvő kifejezés párosúl nála. E miatt a költői hatás bensősége szenved is némi kárt; de, ha egyszer az első idegenkedést legyőztük s a költő sajátszerűségébe behatoltunk : gazdagon megjutalmaz bennünket úgy a gondolatok gazdagsága és mélysége, valamint az érzelem bensősége és az igazi költői szépségek serege. A lélektani és történelmi regénynyel sem siker nélkül próbálkozott Tommaseo. E két jeles férfiúhoz, kik csaknem egész életöket Olaszországban töltötték el, a sebenicói Roberto de Visiani (1800—1878) híres füvész sorolandó, ki a páduai egye- temen működve, különösen Dalmáczia növényzetét búvárolta; egyszersmind derék nyelvész is volt; több ó-olasz szöveget adott ki nagy körűitekintéssel. Magában a tartományban a jelen század első felében vehető észre élénk mozgalom az olasz irodalom terén ; a mind szélesebb rétegekbe elhatoló műveltség, az olasz oktatási nyelvet használó sok középiskola, melyekben a jeles, irodalmilag is sokat dolgozó férfiaknak egész sora tanított, a páduai és páviai egyetemeknek mind sűrűbb látogatása, ezek voltak azok a mozzanatok, melyek az irodalom és tudomány iránti érdeklődést ébren tartották. Nem lehet itt föladatunk, hogy mindazon férfiak neveit elsoroljuk, kiknek ebben részök volt; itt csak az a teendőnk, hogy ilyen szellemi légkörnek a meglétét fölmutassuk. Különös fontosság csak egynek, csak annak tulajdonítandó, a mit már föntebb is érintettünk, hogy ernyedetlenűl