Page - 623 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Volume 11

623 kik közt élt, ragusai Aspasiának nevezték és Tasso két sonettben magasztalta szépségét. A XVII. század, melyben Ragusa hatalmának és műveltségének tető- fokát érte el, egyúttal a dalmát-ragusai irodalomnak is aranykora volt. E korszak legkitűnőbb képviselője s egyszersmind a dalmát irodalom leg- nagyobb dísze Gundulié (Gondola) János, egy ragusai ősnemesi család sarja. Hazájában szerezte kiképezését s jezsuiták voltak a tanítói. Humaniórákkal, Zuzoric Floria. bölcselettel és jogtudománynyal foglalkozott és a jogtudományban annyira vitte, hogy csakhamar a köztársaság legelőkelőbb tisztségeibe ültették, sőt később elnöknek is kiszemelték. Költői pályafutását már életének huszon- kettedik évében kezdette, előbb beútazván a szomszédos szláv földeket, hogy a tiszta herczegovinai tájszólást elsajátítsa. Első fáradozásai a dráma eme- lésére irányúltak ; e végből több színdarabot fordított olaszból, egyeseket maga szerzett, és újítást vitt be a ragusai színházba az által, hogy a nehézkes tizenkéttagú verset a fülnek kellemesebb nyolcztagúval cserélte föl, a stílust javította és a jelenetezésnek is szabályosabb alakot adott. Legjobb drámája a „Dubravka" (A ragusai nő) pásztori játék, mely csak külső alakjával és