Page - 628 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Volume 11

628 A XIX. század kezdetén, mikor a Francziaországból egész Európában elterjedő szabadsági eszmék még a legkisebb népek nemzeti öntudatát is fölébresztették, új életre ébredt a szerb, horvát nép irodalma is. A szerbeknél e fordúlat Dositheus Obradovic és Vuk Karadzié által már a XVIII. század végén és a XIX. elején megtörtént, míg Horvátországban csak e század 30-as éveiben kezdődött Gaj )d\ és azzal a nagy fontosságú irodalmi mozga- lommal, mely „illyr44 név alatt ismeretes. Az irodalom elveszti eddigi helyi és vidéki jellegét s nemzetivé válik. Többé nem bizonyos kiváltságos rendek fényűzése, mint egykor Ragusa patríciusainál, hanem az embernek és népnek minden szükségeit tekintetbe veszi s tehát épen úgy ápolja a prózai, mint a költői műfajokat. Anyagot és alakot néni idegenből szerez, hanem magából a népből merít. Dalmácziában is mutatkozik a lesülyedt nemzeti öntudat kiművelésére, a népélet és a régi kor kutatására irányzott törekvés. Az irodalmi tevékeny- séget a 30-as és 40-es években szépirodalmi folyóiratok alapítása élénkítette, így a sebenicói Bozidár Petranovié , a kitűnő hazafi és író, már 1836-ban megalapította Zárában az e fajta első folyóiratot; az ő iparkodásának köszönhető a „Matica dalmatinska" nevű, az illyr (később horvát) Matica mintájára 186l-ben keletkezett irodalmi egyesület létesűlése is. Ama folyó- irat a „Srbsko-dalmatinski magazin" volt; ebben összesűlt a görög-keleti dalmát írók minden tevékenysége, kik közt a még élő és működő Sundeíié János költő foglalja el az első helyet. Egy másik nevezetes folyóiratot szintén Zárában 1844-ben „Zora dalmatinska44 („Dalmát hajnalpír44) névvel alapítottak, melynek kiadója 1848-ig Kuzmanié Antal és Kaznacié Ágost volt. Itt egyesűit az akkori idő minden dalmát írójának a munkássága. Egyik munkatársa volt a ragusai Medo Pricic (Pozza) gróf is, korának egyik legtevékenyebb irodalmi embere. Pucic eleinte szláv dolgokról olaszúl írt és néhány szláv író munkáját olaszra fordította, később azonban a hazai költészetnek szentelte magát, mely téren csakhamar igen nagy tetszést aratott. A „Zoráa-nak egy másik munkatársa Pasko Kazali volt, több nagy költemény szerzője és szerencsés fordító. Dalmácziáé volt munkálkodása kezdetén Preradovic Péter, a híres horvát költő is. Született a volt katonai határőrvidéken, katonai akadémián tanúit, majd beállt katonának, hol tábornokságig vitte. Eleinte német költeményeket írt ; de, mikor ezredével Dalmátországban tanyázott, fölébredt benne a nemzetiségéhez való szeretet és ettől kezdve a szerb-horvát múzsának szentelte tehetségét. A „Zorátt-ban,