Page - 696 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Volume 11

696 helyesek. Az igazságot talán úgy közelítjük meg, ha az egész tartomány termésének évi átlagát egy millió hektoliterre becsüljük, miből 600.000 a spalatói kereskedelmi kamara területére esik. Másod sorban Zára, Ragusa, Cattaro vidékei említendők ; de ezekben a termés mennyisége csak kevéssel haladja meg a helyi fogyasztást. A kivitel nagyobbára Spalato kikötőjéből történik, hová a kisebb helyiségek termése összegyűl. Brazza és Lesina is kiviteli helyek. Eleinte a kivitel kizárólag csak Velenczébe, Triesztbe és Fiumébe történt. 1874 óta azonban tetemesen kiterjedt. Hála Spalato némely legelső kereskedő házai- nak, a kivitel ma Franczia-, majd Németország, Svájcz, Belgium és Hollandia felé is kiterjedt. Az árak, melyek 1850-ben hektoliterenkint l—3 forinton állottak, 1859-ig 20—30 forintra emelkedtek, majd újra leszállottak 15, 10, sőt 4 forintra, de utóbb ismét felszökkentek, s 1874-től máig 5—25 forint közt változnak a minőség és kereslet szerint. A helyi fogyasztás számára való eladás vagy a bárkákon történik, melyek a bort a fogyasztási helyről a városokba szállítják, vagy valami földszintes pinczeszerű helyiségben, melyet a pinczeajtóra illesztett papír- zászlócska tesz fölismerhetővé s melyre nem ugyan ékes, de azért messze látható betűkkel vannak fölírva a napi árak. Olajfatermesztés és olajkészítés. Az olajfa, melynek ahhoz, hogy tenyészszék, okvetetlen mérsékelt éghajlatra van szüksége, mivel sem a szigorú fagyokat, sem a déli forróságot el nem viseli, a dalmácziai tenger- parton mindenütt otthon van s ez tenyésző területének legéjszakibb vidéke. A régieknél az olajfa, mint tudjuk, különös tiszteletnek a tárgya volt. Ma azonban, különböző körülmények folytán sokat vesztett abból a hajdani fontosságából, mely miatt Columella az olajfát a fák királyának nevezte. Az olajfa már a természettől sok bajnak van kitéve az áprilisi virágzása és csak deczemberben bekövetkező gyümölcsözése közti hosszú idő alatt. A —6° (Celsius) hőmérsék már megöli, a virágzás alatt föllépő esőzés, vagy jégeső, avagy kissé hosszabban tartó szárazság csökkenti, vagy egészen meg is semmisíti a termést. Aztán egy növénynek sincs az állatvilágban annyi ellensége, mint az olajfának, melynek töve, levele, virága és gyümölcse mind különösen ki vannak téve a kártékony férgek támadásainak. S ez ellenséges férgek száma az olajfa nagy veszedelmére egyre szaporodik, mivel itt az éneklő madarakat, az olajfatermesztőnek ezen becses szövet- ségeseit, barbár módra pusztítják. A jövedelemnek e bizonytalanságához az