Page - 703 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Volume 11

703 Az a haladás, mely a mesterséges erdősítések terén történt, elvégre arra vitte a tartományt és a községeket, hogy ma már az erdőmívelési költségeknek 50—60%-át ők fedezik, míg a többit az állam viseli. Hogy azonban az ilyenféle erdősítések nem bárhol, hanem csak egyes kiválóan fontos pontokon, mint például vadpatakok mentén, források mellékén, útak és helységek védelmére, s egészségi szempontból a mocsáros területeken, és végűi nagyobb városok közelében foganatosíttatnak, a nagy költség miatt meg azért, hogy Dalmácziában még mindig számos tuskóból és gyökérből sarjadzott erdő van, önként érthető. Végig tekintve az egykor s nem régen is kopasz hegyeken és lejtőkön, ott látjuk ma már a sikeres intézkedések örvendetes jelei gyanánt rajtuk az új erdő zöldjét, s jogosúlt a remény az iránt, hogy Dalmáczia a minden oldalról tapasztalható igyekezettől segítve, hajdani örökzöld díszeit ismét magára fogja ölteni. Dalmáczia fatenyészetének flórája valóban érdekes, mert az, kivált a partvidékeken, a többi osztrák tartományétól — kivéve az isztriai part- és szigetvidéket —- nagyon különbözik. A horvát, bosnyák és herczegovinai határ mentén egészen Montenegro határáig húzódó hegységet, melynek legmagasabb s majdnem teljesen tar hegycsúcsai közel 2.000 méter tenger fölötti magasságba nyúlnak, egy-egy bajosan megközelíthető részén még ma is bükk és fekete fényű erdőszakaszok borítják, ezek közül a 3.412 hektár kiterjedésű Paklenizza állami erdő, Zára mellett a Velebit nyugati lejtőjén, a legterjedelmesebb, noha a szállítás költséges volta s az igen sok teherrel járó erdősítési és legeltetési szolgalom miatt semmi jövedelmet sem hajt; vannak azután még Brazza sziget fensíkján s Sabioncello félszigeten is fekete fényű állabok. Az ország belső felének részben dombos, részben sík téréit ellenben nagyobbára a tölgy (Ouercus pubescens) nőtte be alacsony gyökér- sarjaival, de azonkívül honos még a virágos kőris, a komlós véniczfa, a sajmeggy s még néhány más fanem is, noha valamennyi csekély számban. Annál nagyobb számban találjuk a Paliurus aculeatus-t, mely keresztben álló tüskéivel gyakran szinte járhatatlanokká teszi ezeket az erdőket, s káros még a miatt is, mert a legelésző juhok gyapját letépi. A szigeteknek és a szárazföld déli partvidékének erdei flórája az úgy nevezett mediterran övhöz tartozik. Uralkodó fanem ebben a regióban az örökzöld tölgy (Quercus ilex), mely között Sabioncello félszigeten a kermes tölgy (Quercus coccifera) is előfordúl. Curzola, Meleda, Lissa, Lagosta és