Page - 708 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Volume 11

708 a legderekabb tengerészeti elemeket szolgáltatta. Szent Márk ősi városának Schiavoni-tere (Riva degli Schiavoni) még ma is hirdeti azon számtalan dalmata emlékét, kik a köztársaságnak szentelték szolgálatukat. Épen az a körülmény, mely szerint Dalmáczia külső hatalmakkal csaknem állandóan szoros viszonyban állott, akadályozta a tartományt abban, hogy nagyobb tengerészeti góczok fejlődjenek ki benne, s okozta azt, hogy, bár a dalmaták serény tengerészek voltak, tulajdonképeni dalmát tengeri hatalom még sem támadt. Csak két esetben fordult elő e tekintetben kivétel: a narentaiaknál, meg a ragusai köztársaságnál. Régen ismert és sokszor emlegetett dolog a narentaiak tengerész vakmerősége. A Narenta vidékének a vitorlázásban jártas és ügyes lakosai apró fürge hajóikkal keresztűl-kasúl járták az Adriát és zsákmányra ólálkodtak, melyet azután hazájuk bajosan megközelíthető vizein helyeztek biztonságba. Csak a velenczeiek erélyes föllépése volt képes a narentaiak merész kalandozásainak lassanként és sok fáradság után véget vetni. Dicséretesen tűnik ki a kis Ragusa, mely, noha minden felől szoron- gatták, függetlenségét megóvta s falai között szilárd községi életet fejlesztett. Hajói messze távolra jártak s jó hírnek örvendettek. Dalmáczia összes többi része egészen a cattarói öbölig végre Velencze uralma alá került s a kormányzó-tanács (Signoria) igyekezete itt is, mint mindenütt, arra irányúit, hogy az önálló fejlődést lenyűgözze s mindent saját városa hasznára és szolgálatára használjon ki. A Velenczével való összeköttetés azonban tetemesen növelte az élénk- séget a tengeren, melylyel most már üzleti viszonyok és személyes kereset szorosan összefűződtek. A tengerész foglalkozás ivadékról-ivadékra örök- lődött. Velenczével különösen a gyűlölt törökök elleni nagy küzdelmeiben a dalmaták is együtt harczoltak s kiterjedt kereskedelmi járataikban is élénk részt vettek. Velencze későbbi hanyatlása Dalmácziában is érezhetővé lett s a tartományra nézve újabb, fölötte fontos korszak csak akkor kezdődött, midőn a köztársaságnak San Marcónál bekövetkezett elbukása után ennek örökét Ausztria vette át. Dalmáczia ez által teljesen új helyzetbe jutott. Ausztria hatalmi állása a tengeren eddigelé szűk korlátok közé volt szorúlva. Kereskedelmi tekintetben nem hiányzottak ugyan a föllendülés föltételei, de hiányzott a tengeri forgalom fejlesztéséhez szükséges tengerész nép. Erre Ausztria akkor tett szert, mikor Dalmáczia hozzá került ; s minthogy