Page - 21 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Volume 12/1

21 éréskor megszállott Ó-Budánál Róbert Károly feles számú haddal. A budai hegyi várat meglepéssel akarta bevenni. Nem sikerűit. Nem is kisérlette meg többé az ostromot. Csakhogy Buda alsó városát bevették hadai s ott tatár módra gazdálkodtak. A szőlőket nemcsak leszüretelték, hanem sok helyen tőbűl is kivágták. De vesztökre. A budaiak s velők némely Venczel- párti főúr lovasai egy kirohanással váratlanúl meglepték az ostromlók rendetlen táborát. Ennek némely része vitézül ellenállott, s a harcz véres A margitszigeti kolostor 1542-ben. volt; de a budaiak fényes győzelmet arattak. Teljesen szétverték Károly seregét, a ki maga is menekülni volt kénytelen. Buda diadalünnepet ült. Az akkori rector, Kárász (német nevén Peterman), aztán egyik esküdt, Tóth Márton és Lajos pap vezérlete alatt ünnepélyes népgyűlésen kimondták a város föloldását az egyházi tilalom alól, s az excommunicatiók hirdetésénél szokásos szertartások közt viszont egyházi átkot kiáltottak ki magára a pápára s azon magyar papokra, kik az ő pártján vannak. Budát erős vára megvédte egyelőre a büntetéstől, s bár állandóan az egyház tilalma alatt volt, békéje nem volt zavarva sok ideig. Azonban az országos állapotok megváltoztak.