Page - 22 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Volume 12/1

22 1304-ben történik, hogy az idősb cseh király kiviszi az országból a koronával együtt az ifjú Venczelt. De magával viszi rabúl az 1303—1304-ben rectorságot viselt Werner Lászlót is tizenhat más budai polgárral együtt, kiket titkos Károly-pártiaknak tartott. A következő király, a bajor Ottó, 1305 szeptemberben szintén Budára jön először, s deczemberben megkoronázzák Fehérvárott. Innen Budára visszatérve, nagy pompával tart bevonulást, mi szintén a koronázási szer- tartás egy része volt azután is. Addig a királyi hatalom megszerzéséhez szükséges három város : Fehér- vár, Esztergom, Buda ellenségei voltak Károlynak. De 1306-ban Károly beveszi Esztergomot. Ottó király pedig, talán nem bízván a budaiak élet-halálra való ellenállásában, oda hagyta Budát s Erdélybe ment, hol lemondásra kényszerítették. Károly pártja felülkerekedett az országban a már fejetlen ellenpárt fölött. 1307-ben az udvardi zsinaton külön végzéseket hoznak Buda ellen, mely (mint ott olvassuk) a lefolyt kilencz év alatt háromszor volt egyházi tilalom alá vetve. A zsinat megújítja az interdictumot és kiátkozást, külön megnevezvén Kárász és Tóth Márton bírákat. Külön büntetéseket szabnak Lajosra s a vele tartott papokra. De ez nem volt elég. Az ország minden lakosa föl van hatalmazva, hogy a budai papokat és polgárokat elfogja s vagyonuktól megfoszsza. Sőt az ily cselekedetet elkövetők negyven napi bűnbocsánat jutalmában részesülnek. A zsinati végzések még értésére sem juthattak a budaiaknak, midőn Buda a Károly-pártiak kezébe kerül. 1307-ben június elsejére viradó éjjel Werner László, megszabadúlván prágai fogságából, Csák János katonáival megjelent a Zsidó- (ma Fehérvári-) kapunál, hol a vele titkon egyetértő kapuőrök bebocsátották. Kárásznak alig maradt ideje, hogy elmenekülhessen. Tóth Mártont és Herman nevű esküdtet kézre kerítették és lófarkon hurczoltatva végezték ki. Holttesteiket, mint eretnekekét, megégették. Lajos és paptársai börtönben haltak meg. Ha a budaiak forma szerinti községi gyűlésben adják meg magukat: kétségkívül kész lett volna Károly messze menő engedményeket tenni a polgárságnak. Azonban hat évi makacs ellenségeskedés után a kézrekerítés leírt módja mellett csak különös kegyelem útján várhattak valamit. A király nem sokára számos főpap és főúr kíséretében bevonúlt Budára.