Page - 62 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Volume 12/1

62 számára sem tűzifa, sem kenyér, sem hús, sem más élelem, sem bárminő ital kapható. A kútakat mind megrontotta az undokúl mocskos áradat. A roppant vízben nem lehetett sem ivásra, sem főzésre alkalmas vizet találni. A mentők buzgó önfeláldozása, az önkénytes jótékonyság csudákat tett mindjárt a veszély kezdetén. A főurak elől jártak a jó példával, s köztük az ifjú István főherczeg, ki élete koczkáztatásával jött át márczius 14-dikén Budáról Pestre a Duna aláhömpölygő jégözöne közt. Lónyay János, a veszély idejére kinevezett kormánybiztos, gróf Szapáry Ferencz, báró Prónay, gróf Széchenyi István, a két ifjú báró Eötvös, Dénes és József, gróf Ráday Gedeon, gróf Károlyi György, a Podmaniczkyak s különösen az ország legkitűnőbb athletája, báró Wesselényi Miklós, és még számosan nagy önfeláldozással folytatták a mentés roppant nehéz és sok helyt veszélyes munkáját. A polgári rendből is egész sereget tett a mentők száma, kik közt különös megemlítésre érdemesek Landerer nyomdatulajdonos és Feiler Ferencz bécsi nagykeres- kedő, a ki mind személyes munkában, mind pénzben rendkívüli áldozatokat tett, miért is őt törvényes utódaival együtt honfiúsítá és nemesi rangra emelé az 1840. évi XLVIII. törvényczikk. Az éltes József nádor maga, minthogy lábadozó beteg volt, nem jelen- hetett meg a pusztúlás színhelyén; de áldozókészsége határt nem ismert. A királyi palotában minden nap 1500 kenyeret süttetett az éhezőknek s a díszes termek és szobák közül 36-ot engedett át a menekülteknek lakásúl. A mentésben rendkívül nagy buzgalommal és sikerrel működött Budának és Pestnek katonai helyőrsége, s a főhadparancsnokot, b. Lederer Ignáczot az 1840-diki XLVI. törvényczikk ünnepélyesen honfiúsította. Képzelhető, hogy a víz elvonúltával még hetekig, hónapokig sem szűnt meg teljesen az inség, mi hogy nagyobb mértékűvé nem lett, annak tulajdonítható, hogy a víz árját nyomban követte a jótékony áldozatok egész özöne. Az idegen jóltevők közt legeiül Bécs tündökölt. Követték példáját Németországon is, hol különösen a gazdag Majnai Frankfurt tett ki magáért. Százhúszra számították az emberéletbeli veszteséget. De a vagyonbeli veszteséget kiszámítani sem, nemhogy kárpótolni lehetett volna. Csak a város pénztárára nézve is óriási volt a kár. Még sokkal nagyobb volt a magánosok összes kára. A pestiekét hivatalosan 20 millió pengő forintra, a budaiakét közel 2 millióra becsülték. 1838 márczius 13-ikárnnég 4.254 ház volt a városban. Egy hét múlva ez a szám már 2.28l-re szállott le, sőt tulajdonkép csak 1.146 szilárdúl álló