Page - 85 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Volume 12/1

85 A XVII. és XVIII. században a jezsuiták a templom mellé kolostort építettek, ennek falait rátámasztották a templom falaira, a nyugati főkapu elé előcsarnokot emeltek, befalazták a déli kisebb kaput, teljesen átalakí- tották az éjszaki oldal hoszszában volt kápolnákat, a főszentély záradékába oltárnak szolgáló falat építettek, az oldalfalak összes ablakait elpusztították és helyökbe kisebb ablakokat építettek, a szentély alatti sziklába sírboltot vágtak, az 1723-ik évi tűzvész által megrongált toronyra hagyma-alakú födelet tettek és nyolczszögű részének tövét két oldalt a födélszék alatt hozzá épített vastag fallal fogták körűi. Ámbár a két utóbbi századbeli átalakítások sokat rontottak, mégsem pusztították el egészen a templom korábbi állapotának nyomait. Midőn elhatároztatott, hogy I. Ferencz József király 25 éves uralkodásának emlékeűl a nyugati homlokzat és a Mátyás-torony helyre állíttassék, s Ò Felsége 1873 november 25-ikén kelt rendeletével megengedte és elrendelte a czélba vett javítást, Schulek Frigyes, a helyreállítás munkájával megbízott építész, a később hozzá épített részletek alatt talált nyomokon haladva, földeríté fővárosunk e minden tekintetben legérdekesebb építészeti művének eddig elrejtve volt eredeti szervezetét és hatszáz éves történetét, melyet az általa szívesen nyújtott adatok alapján a föntiekben vázoltunk. De ugyanekkor kiderült az is, hogy az épület egyes részeit helyreállítani nem lehetséges, hanem az egészet újjá kell építeni, ha meg akarjuk menteni a végső pusztú- lástól. E nagy és nehéz munkával is Schulek Frigyes építész bízatott meg, ki megelőző kutatásai folytán az építményből, mint nyitott könyvből olvasott. A XIII. századbeli elrendezésnek világosan fölismert alapeszméjét fogadta el kiinduló pontúi, de a művészet és a történet iránt való egyenlően élénk érzéke sugallatát követve, a XIV. és XV. századbeli csúcsíves részletek közül egyetmást szintén megtartott. A részletek anyagi megújítását is csak ott eszközölte, a hol az múlhatatlanúl szükséges volt, azonban akkor is lelkiismeretesen megőrizte az eredeti formákat. így a teljesen megújított szentélyeken is a régiből csak azt hagyta el, a mi szabálytalanság volt, a déli kisebb kapun pedig annak elfalazott nyílásában volt kövek között talált részleteket használta föl az új kapu alakításához. Az újjáépítés lépésről lépésre a régit keresve és megújítva, ekként hajtatott végre tizenhét év alatt. A XIII. századbeli alapeszméből következik, hogy a templom külseje és belseje nem bír a fejlődött csúcsíves épületnek határozottan fölfelé törekvő jellegével; színes ablakok által megvilágított térséges belseje, s