Page - 117 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Volume 12/1

117 kőzni és a nyolczvanas években mind általánosabbá lőn. A főváros legújabb építészetének e második időszaka összeesik az Andrássy-út és a nagy körút -, kiépítésével. Az ifjabb nemzedék kiválóbb tagjai nem elégszenek meg az építésnek kaszárnyaszerű dísz nélküli módjával, de másrészt kerülve a díszítésben az előtt dívott összevisszaságot, majd az olasz, vagy a német, néha pedig a franczia renaissance, vagy a barokk művészet tetszetősebb formái közül válogatnak, többnyire helyes ízléssel és mérséklettel. Az eme- letek szebb arányai, az egymás fölötti és egymás melletti részek szabatosabb tagoltsága, hatalmasan kiszökő párkányok, erkélyek, ablakszegélyek, szóval helyesebb beosztás, a formák és a díszítmény választékossága, értelmes változatosság és gazdagság jellemzik építményeik nagyobb részét, melyek tetszetős külsejük által kedvezően ütnek el a régiebbektől. De nem szabad elhallgatnunk, hogy, midőn a művészet eszközei ekként érvényre jutnak a bérházak külsején, ugyanakkor kevesebb gond fordíttatik a kényelmes, czélszerű és az egészség érdekeit szem előtt tartó elrendezésre. A külső és belső közötti összhang híján, a mi művészet a külsőn van, az gyakran hivalkodássá válik. Az újabb időben keletkezett kiváló épületek közül megemlítjük és egyiket-másikat képben bemutatjuk : gróf Batthyány Lajos Andrássy-út 126. szám alatti villáját, a korán elhunyt Petschacher Gusztávnak, e finom ízlésű művésznek egyik szép alkotását; továbbá gróf Wenckheim Frigyes palotáját, melyet Meinig Alfréd épített, végűi Lechner Ödön és Pártos Gyula építészeknek két közös művét : a magyar államvasuti nyugdíjintézetnek a dalszínházzal szemben levő házát és a Thonet-féle váczi-útczai házat. Az utóbbinak egész homlokzata majolika burkolatú, s azon kivűl, hogy igen figyelemre méltó építészeti alkotás, érdekes azért is, mert e nemben nálunk az első s jól sikerűit kísérlet. A sikerben jelentékeny része van Zsolnay Vilmos pécsi majolika gyárának, mely a burkolatot készíté. A legutóbbi évek folyamán ekként átalakúlt építészet elősegítette a művészi ipar azon ágainak fejlődését, melyek az építészettel közelebbi kap- csolatban vannak. A kovács, az asztalos és a fafaragó művészet, s a díszítő szobrászat rövid néhány év alatt elismerésre méltó haladást tett. Ha tekin- tetbe veszszük, hogy az előtt fővárosunkban a művészi ipar úgy szólván ismeretlen volt, ezt a keveset is örvendetes vívmányként fogjuk üdvözölni. Ámbár az építészetben és mindazon művészetekben, melyek hozzá tartoznak, Budapest a legújabb időben elért elég szép eredménynyel dicse-