Page - 122 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Volume 12/1

122 Addig azonban a budapesti népkedélyre legélénkebb vonzó ereje továbbra is az eddigi látványosságoknak és rendezett mulatóhelyeknek lesz, milyenek : a színházak, a kiállítások, a múzeumok, a Városliget és Város- major, a Margit-sziget, az állatkert, a ezirkuszok, lóversenyek, corsók, melyeket külön be fogunk mutatni. Sokakat elvon a klubb-élet. Az előkelőbb osztályok kaszinói, klubbjai, a munkások egyesületei, olvasó körei, dal- egyletei, tornázó és tűzoltó társaságai mind megannyi központjai a nép- életnek, melyek aztán időszakonként megint egy közös nagy góczpontban gyűlnek össze: a képviselő-választások alkalmával. S egy ilyen nagy politikai mozgalom jelenete érdemes lesz arra, hogy mint Budapest népéletének is sajátossága, élethíven be legyen mutatva. S végűi koronáját képezi a Budapest fővárosi népéletnek az a felséges ünnepély, a mely egy emberöltő alatt rendszerint csak egyszer fordúl elő; de akkor aztán a magyar népéletnek minden pompáját és erejét egy napon, egy helyen összpontosítva mutatja be, a minőhöz hasonlót Európának egy fővárosa sem mutathat föl: — a magyar király koronázásának ünnepélye. A Svábhegy és a Zugliget. A Svábhegy elnevezést a budai hegységnek az a középcsoportja, melyet az Isten-hegy, Vezérhalom, Széchenyi-, Orbán- és Márton-hegy alkot, s a melyekhez még a János-hegyet és Zugligetet számíthatjuk, még Budavárának a törököktűi visszafoglalása idejében nyerte. Itt táboroztak ugyanis a hatezer főből állott sváb segédcsapatok, melyek mind a vár ostro- mánál, mind a fölmentést erőszakoló nagyvezér hadainak visszaverésénél vitézül harczoltak. Hnnyadi Mátyásnak is kedvencz helye volt e vidék. Oláh érsek föl- jegyzése szerint itt volt a király vadaskertje, a Nyék, mely három magyar mérföldnyi területet foglalt el, s azon a szép fensíkon a János-hegy alatt még negyven évvel ez előtt is úgy hittak egy óriási hársfát, hogy Mátyás király fája. A Király-kút még ma is őrzi Mátyás emlékét. Hogy a múlt századokban az egész Svábhegy rengeteg erdőség volt, azt több adat engedi sejteni. Wagner Kristóf egykorú történetíró azt jegyzi föl, hogy a budai hegyeken termő bor a közeli meleg források miatt kén- tartalmú. Azok pedig a Svábhegytől távol esnek. De erósebb bizonyíték az, hogy hajdan a városnak a most majdnem egészen száraz Ördög-árok mentén nagy malmai voltak, melyeket a Svábhegyről lefutó Pál-patak vize hajtott.