Page - 126 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Volume 12/1

126 szerzetes, Báthori László, húsz éven át ki nem mozdúlva az odújából, egy barlangból, melyet a Hárshegy oldalában ma is mutogatnak. A Szép Juhászné nevét Mátyás királynak egy népmondai kalandjáról örökölte a táj. Ma ez elnevezés egy jóhírű vendéglőnek a czíme. A Mária Remete még most is látogatott búcsújáró hely. Itt mutogatták egy kegyes asceta egyszerű barlangját a sziklába vágott fekvőhelylyel és asztallal együtt. Egészen el van temetve az erdók közé a Makkos Mária kolostora. Hajdan trinitáriusok lakták. Mikor József császár eltörülte e rendet, lehordták a tornyát s a kápolnát majorrá alakították át. E hajdani kolostortúl olyan erdei út vezet a tulajdonképeni Svábhegyre, hogy csak a meszelt faderekakról lehet oda találni. Negyven évvel ez előtt a Svábhegy maga is még ősvadon volt. Füvészek és rovargyűjtők számára valódi kincsbánya. Virágos növényzete közt a legritkább fajokat lehetett találni; a pompás rovarok és lepkék, a halálfej sphinxek és éji pávaszemek, különösen a ritka szép oleander-pillangók messze földről ide csalogatták a természettudósokat. Az erdőkben biztos tanyát tartott a borz; a menyét ellátogatott a tyúkudvarokba s a rókák úgy el voltak szaporodva, hogy úton-útfélen lehetett szép kifejlett példányaikkal találkozni. Gyönyörű nagy kígyókat lehetett látni a bokrok között és a fákra fölfutva; a mély útakban óriási békákat, melyeknek a hangja bőgéshez hasonlít, itt „csirke-békáknak" hítták őket; a János-hegyen viperák is voltak s kígyóalakú skinkek. A madárvilág is gazdagon volt képviselve. A Farkas- völgyben még erdei sasok fészkére is lehetett találni, s nem ritka látvány volt, mikor a baglyot körűi csiripelve üldözte az apró madársereg. Akkor volt szép a Svábhegy, a mikor még a vad állat volt benne otthon ; az ember csak úgy vetődött ide, mint kóbor bujdosó, vagy világkerűlő különcz. Egy elrejtett zugában a hegynek látszott valami várrom forma, a hol egy misanthrop dán báró lakott, a ki senkivel szóba nem állt. Egy félreeső hosszú házban tanyázott egy orvos, a ki senkit nem gyógyított; ellenben volt két harangja, a melyekkel a delet és estét harangozta. Egy kősivatag közepén lakott egy czápaszemű gnom, a ki a kőbűl élt. Az ő kövébűl épültek a többi házak. Mélyen egy völgyben eldugva volt a tanyája egy silentiárius ügyvédnek, kit az igazság keze üldözött ki a világból. Az isten- hegyi sűrű erdő minden bejáratánál ott állt a tilalomfa. Ez erdőnek a sűrű- jében emberszem elől elrejtve állt egy magyar főúr vadásztanyája, ki később