Page - 153 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Volume 12/1

153 s jámbor családi életet él. Egyik leghíresebb prímásnak huszonkét fia volt, s valamennyi mind derék ember lett. A legidősebb kapta az apja hegedűjét és művészi tehetségét s folytatja a család nemes hírét, a többi mind polgári állásba jutott; pap és ügyvéd is vált közűlök. E czigánybandáknak legtöbbje beutazta a külföldet is. Jó fogadásban részesültek Párisban, Londonban, még az oczeánon túl is; de azért csak visszakívánkoztak haza; mert másutt talán jobban megbecsülik, jobban megfizetik a czigány művészt, de úgy nem szeretik, mint Magyarországon. Ájtatosságok. Eddig csak világi mulatságaiban szemléltük Budapest lakosságát ; most keressük fel ájtatosságai közepett. Ez áhítat tanújelei maguk a templomok. Budapest díszes egyházait nem az uralkodók, nem a főpapok építtették, hanem maguk a felekezetek saját áldozataikból : római katholikusok, görögök, reformátusok, evangélikusok és zsidók egyaránt. S ezek a templomok mindig telve vannak s egyre újakkal szaporodnak, mert a régiek nem képesek befogadni az ájtatoskodókat. A magasan kiemelkedő Lipót-városi bazilika építési költségeinek tetemes részét maga a főváros fedezte saját jövedelméből, tehát hozzájárúlt minden felekezet a maga adó-filléreivel. S minthogy a főváros maga a patrónus, annál fogva az a sajátszerű helyzet fordúl elő, hogy a midőn a plébános- választásnál (tizennégy plébánia van) a képviselő-bizottság szavazatai beadat- nak, a nem római katholikus városi képviselők is hozzájárúlnak a választáshoz. S görögök, protestánsok és izraeliták épen olyan buzgósággal igyekeznek a legérdemesebbnek tartott jelöltet diadalra juttatni, mint a saját feleke- zetebeli választó tagok. Ennek talán sehol a világon nincsen párja. Vannak ünnepnapok, melyeken az áhítatosság átlépi a templom küszöbeit s kilép a fűvel behintett útczákra. A sátoros ünnepeken, űrnapján a fényes szertartású körmenetek alatt szünetel sok útczán a közlekedés. Föltámadás napján a buzgó néptömeg fedetlen fővel, zsolozsmát énekelve követi a fényes mennyezet alatt körűihordott oltári szentséget és Krisztus-szobrot, a teljes ornátusban kisérő papokat templomról templomra. Pár évtizeddel ez előtt az egész nagy böjtben végig járták a nagy Stáczió-útczát a munkásosztályból összesereglett körmenetek. Ez útcza végén van egy tér és halom; azon áll a kalvária. Magának az útczának a házain M. 20