Page - 170 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Volume 12/1

170 hosszat és mindenütt: útczák, útak, házsorok irányát mintegy arany- szögekkel verik ki az éj szerte boruló sötétségében. Tündéries titokzatosságában, körvonalainak nagy arányaival, borítva a csillagos égtől, egy nagy folyó suhogásának halk zenekisérete mellett, az éjszakai pihenés ölében, némán, bűvölt mozdulatlanságban, látható élet nélkül, megkapó látvány ez. És mily ellentéte ennek, ha kelet felől fel- özönlik a világosság és az élet az útczákra tódúl! Az éjből kibontakozva minden fölveszi a maga színét. Emberáradat lepi el az útczákat, a levegő rezgésnek indul az élet ezernyi zajától; a Dunán megmozdul a hajók soka- sága : fürge kis gőzösök ide-oda szaladva a két part közt ; előkelő utazó és helyi közlekedésre szánt könnyű hajók; karcsú vontató-művek, nyakig a vízbe merült rakodó és halászbárkák, s gyümölcs- és zöldség-szállító könnyű falusi sajkák raja. A Duna, folyásában torlódva, habot hány és örvényt kever, hullámai csapkodják a kőpartokat, melyek közé megjuhászítva beszorította az ember munkája. Mint két ikertestvér édesanyja keblén, úgy fekszik a kettős város a tápláló folyam mellett jobbkézt és balkézt. Szépségük és nagyságuk ténye- zőinek egy része a Duna. Egészségüknek fentartó eszköze, de néha-néha veszedelmöknek is a forrása. És mily szépen megosztozott a városi élet a természet e hatalmas alkotásán ! A jobbparton, a királyi vár díszének árnyékában sétáló és pihenő helyek sora van parthosszat. Az udvartartás, az úri mód csendesebb területe az, itt-ott megszakítva kikötő-helylyel az átkelők számára. Ritkább eset, hogy a part mellett ott tanyázzon egy-egy más rendeltetésű hajó. S ha ott tanyáz, hát vesztegel. Már a balparton egy talpalattnyi tér sincsen, a melyet el ne foglalt volna a vállalkozás, a munka, a verseny a maga czéljaira. Itt kikötő kikötőt ér. Végig a parton árúk tárházai s lerakodói vannak az útcza alá pincze módra épülve. Ezek fölött van a sétálók útja. Az alsó parton ismét árútárak, színek, rakodó helyek. Hajó hajó mellett a vízen, emelő gépek, daruk és a szállítás minden eszközeinek sokasága a kőparton. A part déli vége felé a gyümölcs-piacz nyüzsgő élete, majd a fazekasok tanyája, szomszédságukban a baromfi-vásár zajos képe, és végre a vámház és elevátor alatt a magyar államvasútak egyik teherpálya- udvarának sínhálói egész a harmadik hídig, mely vasúti híd ott fogja át még egyszer a Dunát, a hol a városból kilép és két ágra szakad, közre zárja a tíz mérföldnyi Csepel-szigetet s aztán úgy folytatja útját déli irányban tovább.