Page - 171 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Volume 12/1

171 Magyarországnak egészen a mohácsi vészig volt egy méltó fővárosa, Buda. A hogy Budapest történeteiben leírtuk, e város bírt az akkori metro- polisok kellékeivel. Voltak építészeti nevezetességű templomai, tanintézetei ; útczáin palotasorok, díszkertek; a köztéreken szökőkutak, szobrokkal ellátva; a királyi palota fényét még a későbbkori látogatók is magasztalják, mint Schweiger Salamon s különösen gróf Leslie Walter, a császári követ. A Corvin-könyvtár híre az egész művelt világon ismeretes. És volt, a mi nélkül főváros nem képzelhető, Budának és Pestnek virágzó ipara és kereskedelme. Azon kivűl közjogi jelentősége is volt : az országgyűlések a Rákoson tartattak. A török hódoltság alatt hanyatlott alá Budapest. Másfél század alatt az oszmán uralom megfosztá minden egyéb jelentőségétől; csak mint jelen- tékeny erősség jött még számításba; s az 1686-iki ostrom után, mely a törököktől visszafoglalta : Buda egy romhalmaz maradt, melyet csak nagy lassan lehetett újra fölépíténi. A falakat, házakat igen, a templomokat nagy szerényen, de a régi hatalmas nemzeti életet nem lehetett vissza- varázsolni a lehanyatlott fővárosba : arra még egy újabb másfél század nehéz munkája volt szükséges. Ez idővesztésért azonban cserébe a mostan élő nemzedékek előtt olyan látvány tárúl föl, a minőt még csak Amerika gyors fejlődése mutathat, — egy nemzeti főváros rohamos és csodás megalakú- lásának látványa. A boldog halandó, a kinek megadatott, hogy negyven- ötven évet öntudatosan éljen itt és szemlélhesse, a mi körülötte történik, az íme szemtanúja annak a csodának, hogy miképen alakúi át a földön csúszó hernyó gubóvá, s mint bontja ki merev bábú nehézkes alakjából tündérszárnyait az aranyhímporos lepke. Látjuk a Duna szemetes partjait eltűnni s fölépülni a gránit falakat, melyek a rakonczátlan habokat meg- zabolázzák ; a gyarló emberi kéztől hajtott esetlen bárkák eltűnnek a Duna tükréről s helyöket az átkelőkkel nyílsebesen ide-oda iramló kis gőzösök foglalják el ; a hajóhíd tökéletlenségeit a művészi remekségű lenge és mégis szilárd lánczhíd váltja föl, társúl szegődve hozzá a föntebb fekvő Margit-híd tömörebb alkotmánya; a jobb és bal parton összefutó vasúti sineket egy harmadik, a vasúti híd kapcsolja össze. És immár a negyedik, az ötödik hidat is tervezik. Nyomorúlt viskók, idomtalan alházak szennyes környezetükkel eltűnnek a partról, és magasra emelkedő palotasorok foglalják el díszszel és pompával a helyüket. Útczasorok, városrészek dűlnek romba; kör-és sugár- útak nyitnak útat levegőnek, világosságnak, gazdagságnak és egészségnek. 22*