Page - 175 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Volume 12/1

175 kik a szőlőgazdaság hagyományait vették át a Duna jobb partjának szép lankásain, a hol eddig a nagy hírű budai vörösbor termett. Manapság a venyige réme : a filloxera elpusztította a budai szőlőket s azokkal együtt e városrész törzspolgárainak jóllétét is. Ez a szőlővész — egyébként európai csapás — oly hirtelen támadta meg itt is, valamint az ország más vidékein a szőlőmíveléssel foglalkozó osztályok kenyerét s oly hirtelen végzett is vele, hogy a megtámadottaknak ideje sem maradt más keresetforrásokba lassan- A budai Dunasor a várkerti épületek előtt. ként átmenni s átszokni. Itt állnak ma kifosztva s az államtól várják megmentésöket. Újlak egészen összeér az úgy nevezett Ország/ít-városrészszel, mely a Duna jobb partján szalad végig. A hol a III-ik kerület a szomszédjával érintkezik, ott kezdődik a jobbparti városfélnek egy különössége : a fürdők. Buda már a régi időben nagy fürdőtelep volt. Aquincumnak megvan a maga római fürdője, a mely elnevezés alatt kettőt kell érteni : elsőben is a római időkbeli nagy fürdőház fölfedett alapjait, és azután a melegvizű tavat, a mely- ből e fürdő a vizét kapta. A mai jobbparti városfél fürdők dolgában mesés gazdagságú : van itt kénes fürdő, sós fürdő és iszap fürdő. Vannak azután