Page - 177 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Volume 12/1

177 tört a Margit-hídtól a Vérmezőre, s immár a budai körúton is palotaszerű bérházak emelkednek pesti minták szerint, bár kisebb arányban, égetett agyagdíszítésekkel és vertvas-erkélyekkel pompázva, a régi városfalak romjai pedig darabonként eltünedeznek. A partról egyenesen a Dunára néző házsor részben újabb keletkezésű és nagyvárosias jellegű. Utunk vége a budai Lánczhíd-térre torkollik, a mely a lánczhídi átke- lők néposzlató pontja, egy kis négyszögletes tér, melyről a lánczhíd folyta- tásaként alagút visz át a Várhegy alatt a túlsó ol- dalon elterülő Krisztina- városba; szemben állva az alagúttal, jobbra esik a Víziváros és Országút, a honnan jöttünk, balra pedig a Tabán és Rácz- város. Ugyancsak e tér- ről, mindjárt az alagútnál, jobb felől az Albrecht fő- herczeg nevéről nevezett makadam út vezet a vár- ba, bal felől pedig gőz- sikló ugyancsak a várba. Eddigi irányunk folytatása a Ráczvárosba vagy Tabánba, viszen ben- A várkerthez vezető lépcső, nünket. A Lánezhíd-tér palotáit elhagyva, a királyi várkert alját beszegő várbazár mellett elhaladva, a várdomb és a Gellért-hegy közti szorosba érünk. Itt az út a Várhegyet megkerülve jobbra kanyarodik, az egyenes része pedig tovább halad a Gellért-hegy sziklái alá szorúlt házak előtt a Dunaparton és fölveszi a Fehér- vári-út nevet. A mint azonban a Gellért-hegy alól szerencsésen kimenekült M. 23