Page - 216 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Volume 12/1

216 eredetileg mégsem germán, hanem a hellén műveltség szüleménye. A szilágy- somlyói kincslelet képviseli Múzeumunkban a vízigóthok műízlését. Attila hadjárataiban az ötödik században az osztrogóthok képezték az előhadat, a nagy uralkodó halála után, midőn a germán népek föllázadtak a hun uralom ellen s azt megtörték, az osztrogóthokat, Jordanes szerint, a Fertő és Balaton vidékén találjuk a Dunától le egész a Száváig, a gepidák pedig Erdélyt tekintették örökségüknek. Mind a két nép elismerte a római császárok felsőbbségét, de gazdag újévi ajándékot követelt tőlük, ez pedig voltakép nem volt egyéb rendes adónál, melyet a büszke római és byzanczi császárok a barbároknak ily alakban fizettek. Az osztrogóthok nem sokára Olaszországba vándoroltak ki s ott alapították Theodorik (a magyar hős- monda halhatatlan Detréje) alatt az osztrogóth királyságot; de az alatt, hogy nálunk a Dunán-túli részekben tanyáztak, itt hagyták halottaikat, melyeknek egy részét Keszthely vidékén Lipp Vilmos ásta föl, s a velők együtt lelt gazdag sírmellékleteket a Nemzeti Múzeumba szolgáltatta be. Ezekből és az ország délnyugati részében fölásott sírmezők kincseiből látjuk az osztrogóthok műveltségét, mely Tirolon keresztül felső Olaszországba is átterjed. Az osztrogóthok távoztával a gepidák terjesztették ki hatalmukat nyugat felé mind addig, míg az avarokkal szövetkezett longobárdok le nem győzték őket. Az ő sírjaikból származó kincsek ugyanazon műstilról tanúskodnak, melyet I. Childerik frank királynak Tournayban fölfedezett nagyszerű arany sírmellékleteiből ismerünk. Ez az ötödik század végével minden germán népek ékszereinél divatozó műstil, melyet a Nemzeti Múzeumban főleg a bakodi kincs képvisel. Az avarok idejéből is mutathatunk föl temetői kincseket, melyek, Justinianus, Phokas és a szakállas Constantin Pogonatus érmei után Ítélve, a hatodik és hetedik századból származnak. Egy ezüsttel berakott vas kard, melynek hasonmását Norvégiában találták, s melyet oda úgy, mint hozzánk is, valószínűleg a Rajna vidékéről vittek be, jellemzi a nyolczadik századot; a kilenczediket néhány szláv halánték-gyűrű, a tizediket pedig, a magyar vezérek korát, különösen a bene-pusztai, teremiai, verébi, pilinyi, galgóczi és szolyvai sírleletek, melyek mind a Nemzeti Múzeumban vannak kiállítva. így Múzeumunk termeiben az egész népvándorlási kort tanúlmányoz- hatjuk saját emlékeiből, a harmadik századtól szakadatlanúl Szent Istvánig, — századról századra úgy, a mint egyetlen más európai Múzeumban sem.