Page - 223 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Volume 12/1

223 magángyűjtemények közt, ha a képek számára nézve nem is, de műértékére nézve az első helyet foglalta el. Midőn a herczeg a kertet és palotát a hatvanas évek elején Bécs városának eladta, a képeket lehozatta Budapestre, hol az Akadémia épen akkor épülő palotájában a második és harmadik eme- letet úgy rendezte be, hogy e gyönyörű gyűjtemény ott illően elhelyeztet- hessék abban a reményben, hogy az előbb-utóbb az ország birtokába kerül s ezentúl a főváros egyik legnagyobb díszéül fog szolgálni. Erre azonban Magyarország pénzügyeinek akkori ziláltsága mellett alig volt kilátás, s 1870-ben egy nemzetközi vállalkozó társaság alakúit, hogy e képtárt megvegye s darabonként értékesítse. A londoni National Galery azonnal Budapestre küldte igazgatóját, hogy azokat a képeket, melyeknek megszer- zését műtörténelmi tekintetben szükségesnek tartaná, válogassa ki. Mündler Ottó, a hírneves műértő s egy időben a Louvre egyik becsüse, Boxali, a londoni képtár igazgatója, továbbá Van Haanen bécsi festőművész, egyenként megvizsgálták a képeket, és egymástól függetlenül a gyűjteményt körülbelül három millió frankra becsülték. Ez egybehangzó becslések alapján a magyar kormány és az országgyűlés 1871-ben megvette e nevezetes műkincseket s ezekhez hozzá csatolták a Magyar Nemzeti Múzeum régi képeit. így alakúit meg az Országos Képtár, melyet azóta még Ipolyi Arnold beszterczebányai püspök régi képeinek egy érdekes sorozatával gazdagított, s mely az évi dotáczióból, habár csekély mértékben, mégis folyvást szaporodik. Az Országos Képtár nem vetélkedhetik ugyan az európai nagy fővárosok képtáraival, de a másodrendű képtárak közt előkelő helyet foglal el, s mű- történelmi tekintetben nagyobb nevezetességű, mint bármely provincziális képtár Német- vagy Francziaországban. A régi umbriai és toskánai iskolákat képviselő sorozatok nagyon hiányosak ugyan, de azért néhány fontosabb kép előkelő művészekkel ismerteti meg a nézőt. így a perugiai Bernardino Betti-il Pintoricchiótól, s a forli-i Marco Palmezzanótól látunk nagy gonddal festett Madonnákat, Rafael Santitól pedig itt van a világszerte ismeretes „Madonna Jézussal és Szent Jánossal", melynek érdekességét befejezetlen volta csak fokozza, minthogy így észlelhetjük rajta a mesternek képei alkotása közben való eljárását. A firenzei mestereknek az Országos Képtárban őrzött művei közül az első hely Ridolfo Ghirlandajónak „Jézus imádását" ábrázoló képét illeti meg. Jobban megismerhetjük az Országos Képtárban a lombardiai festést. A régibb korszakról Ambrogio Borgognone „Krisztus siratása" ad fogalmat. Tanítványának Bernardino Luininak gyönyörű Mádon-