Page - 229 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Volume 12/1

229 1761-ből a „Pozsonyi Tudós Társaság" megalakulásáról s néhány tagjáról kapunk rövid fölvilágosítást, 1770-ből pedig az „Academia Augusta41 terve- zetéről, a melynek megvalósítása Mária Teréziára várt s négy osztálya lett volna. Mindez azonban csak tervnek maradt, valósúlása elé az akkori kormány leküzdhetetlen akadályokat gördített. 1756-ban szóba hozza Bod Péter is Ráday Gedeonhoz írt egyik levelében, hogy „az erősen megromlott nyelv ékesítésére és megerősítésére" valami irodalmi társaságot kellene alapítani. Ráday Gedeonnak előbb ludányi, később péczeli kastélya nagy becsű könyv- tárával csakugyan némi középpontja volt a magyar tudósoknak és íróknak, s a kastély ura, mint nagy tudományú és a külföldi irodalomban jártas férfiú, maga küldözgette az íróknak a szükséges könyveket mindenfelé az országban, hogy a műveltségnek éledező fényét lassanként erősítgesse. Azonban szerve- zett társaságok alapításának sem a politikai, sem az irodalmi állapotok nem kedveztek. De a nyelvmívelés eszméje innentől kezdve folyvást erősbűit és a múlt század kiváló íróiban, reformátoraiban hatalmas támaszt nyert. Bessenyei György „Jámbor szándék" czímű iratában 1781-ben melegen karolta föl az eszmét s lelkesűlésének, buzdításainak egész hevével hirdette egy fölállítandó tudós társaság szükségét. Kisebb irodalmi, bár nem szervezett társaságok néhány év múlva keletkeztek is az ország különböző részeiben, Kassán, Komáromban és Kolozsvárott (Aranka „Nyelvmívelő társaság "-a) egy-egy irodalmi közlöny kiadására : Bessenyei eszméje iránt azonban csak a lánglelkű Révai Miklós iparkodik a közfigyelmet fölkelteni s mellette izgatni kormány- nál, országgyűlésnél, közönségnél egyaránt. 1790-ben, II. Lipót trónra- léptével, midőn a nemzet egy jobb jövő hajnalát üdvözölte, kiadta Révai a Bessenyei „Jámbor szándék "-át, a melynek nagy hatása volt különösen íróinkra. Révai az új nádor, Sándor Lipót főherczeg pártfogásába ajánlja a létesítendő társaság ügyét, elkészíti a tervet, kijelöli a tagokat, értekezik az ország első embereivel, szóval mindent elkövet az eszme érdekében, és szándéka mégis hajótörést szenved. A franczia forradalom viharától megrendült kormányok a nemzetiség erősítését czélzó eszméknek nem lehettek barátai ; hazánknak lételéért és fönmaradásáért kellett küzdenie s áldozókészségét a királyi trón megmentése kivánta első sorban. Ily körülmények közt, ámbár egyes tehetős hazafiak (Sándor István, b. Prónay László, Marczibányi István, stb.) már a múlt században s a jelennek első, második évtizedében nevezetes összegeket ajánlanak irodalmi jutalmazásokra, íróink (Kovachich