Page - 230 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Volume 12/1

230 Márton György, Decsy Sámuel, Pápay Sámuel, Kulcsár István, Fejér György, gr. Teleki László) kisebb-nagyobb röpiratokban bizonyítják a tudós társaság fölállításának lehetőségét, de nagyobb hatású mozgalom már csak az idegen kormány féltékenysége miatt sem jöhetett létre, jankovich Miklós 1815—1816-ban a „Budai királyi tudós társaság" tervezetét készíti el avval a reménynyel, hogy a társaság meg is alakulhat. Mind hiába. Az 1805-ki s a következő országgyűléseken szóba hozták nyelvünk jogait s kimívelésének leghathatósabb eszközét, a tudós társaságot : de még mindig várni kellett a bátor kezdőre, a ki a nemzetünk életéért buzgó s áldozatra kész hazafiak tevékenységének utat jelöljön és a nemzeti lelkesülésnek egy szerencsés pilla- natában régi vágyainkat s törekvéseinket mintegy varázserővel megvalósítsa. Az 1825-ben kezdődő pozsonyi országgyűlésen megjelent a várva-várt férfiú. A fejedelem és nemzet békejobbot nyújtottak egymásnak s alkot- mányunk újra biztosítva lőn. De a mélyebben gondolkodó hazafiak alkot- mányunknak nemcsak megerősítését, hanem kifejtését is czélba vették. Az újítás és átalakítás eszméje egyre hódított; s mivel íróink Kazinczy Ferencz és Kisfaludy Károly vezérlete alatt a magyar nyelvet és irodalmat magas fokra fejlesztették : halaszthatatlanná vált a nyelv terjesztésének s az eddiginél alaposabb mívelésének biztosítása. Az országgyűlés alsó tábláján 1825 november 3-án Felsőbüki Nagy Pál, a ki nyelvünk jogaiért már a régebbi országgyűléseken is többször síkra szállt, épen azon akadályokat sorolta föl, a melyek gátolták a magyar nyelv sikeresebb előmenetelét. „Törvényeink — mondá — vannak a magyar nyelvre, királyunk magyarúl taníttatta fiait: ha főuraink ezt a példát nem követik, egyedül bennök a hiba. Kezökben az eszközök, övék a földbirtok, a pénz, s a magyar föld jövedel- méből ne telnék a magyar irodalom elősegítésére? Áldozzanak a magyar akadémiára, mely ösztönözzön s fejleszszen írókat, adja ki szükségeinket pótló munkáikat." Szavait így végzé: „A nyelv mívelésére s annak becs- mérlői ellen való védelmére legjobb eszköz egy magyar tudós társaság fölállítása. De ez csak önerőnkön, adakozásokból állhat föl : itt járjanak elől főrangú, gazdag uraink nemes áldozatokkal!" E beszécí rendkívüli hatást tett. Egy, a szónokhoz közel álló fiatal gróf, huszár kapitány, a ki mint hallgató volt jelen barátaival a rendek házában, „szelíd méltósággal" közeledett a szónoki asztalhoz s engedelmet kért, hogy szólhasson. Jóllehet neki — mondá — itt szava nincs, de megnyervén az engedelmet a szólásra, mint birtokos tesz ajánlatot egy