Page - 235 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Volume 12/1

235 bizottság ekkor Ö felségéhez folyamodott, s így a megpróbáltatások napjait 1858-ban a remény és bizalom napjai váltották fel. Akadémiánk meg- tarthatá nagygyűlését, tagokat választhatott s működése szélesebb meder- ben indulhatott meg. Gr. Dessewffy Emil, az Akadémia ekkori elnöke, az ünnepélyes ülést megnyitó beszédében biztosítá a nemzetet, hogy az Akadémia a „reá erőszakolt bilincsek között is szabadon fog működni." „Mi — így szólt — a szellemi téren kiválólag küzdő népnek vagyunk rendelve és azért a magyar Akadémia tagjainak is érezniök kell, mikép ők nemcsak tudósok és írók, hanem egyszersmind a legmagasb magyar szellemi érdekek 'òrkatonái" És valóban, noha az Akadémia innentől fogva is csak a császári kormánybiztos ellenőrködése mellett folytathatta munkálkodását: nyelvünk és irodalmunk s ezekkel együtt elnyomott nemzetiségünk fentartása, erős- bítése, a magyar szellem erkölcsi hatalmának izmosúlása a németesítő absolutismus napjaiban talán Akadémiánknak köszönhet legtöbbet. Midőn nemzeti intézményeink romokban hevertek : egyedül az Akadémia szó- székéről lehetett egy-egy ünnepélyes alkalommal az egész nemzethez szólni. Gr. Dessewffy Emil, Toldy Ferencz, kivált pedig b. Eötvös József, mint nagy halottaink emlékszónoka, e szószékről igyekeztek balzsamot csepeg- tetni a nemzet sebeire és a jövőbe vetett hitét ápolni. Ez időszaknak Akadémiánk történetében legnagyobb eseménye az Akadémia palotájának építése, a mely mintegy második anyagi megalapí- tásának tekinthető. Eddig az Akadémia szerény jövedelmeinek nagy részét a rendes tagok fizetése s a szállásbér emésztették föl. Könyvkiadásra csak alig néhány ezret fordíthattak. A magyar tudományosság képviselő testületének szűk és nem elég alkalmas, sem nem elég díszes bérházban kellett szoron- gania előbb a dunaparti Derra-féle házban (most Ferencz-József-tér 5. szám), azután egészen 1865 végéig a koronaherczeg-útczai Trattner-Károlyi-féle házban, a hol sem tekintélyes könyvtárát (ekkor mar hatvanezer kötetet), sem egyéb gyűjteményeit kellően el nem helyezheté. 1859-ben gr. Dessewffy Emil elnök, a ki e fontos nemzeti intézet ügyének szentelte élete legdrágább napjait, nagymérvű mozgalmat indított meg, hogy az Akadémia egy díszes és jól berendezett palota birtokába juthasson. Használva a kedvező alkalmat, Kazinczy Ferencz születésének százados évfordulójakor az Akadémiának a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében rendezett ünnepélyén az érzésben és lelkesedésben egygyé forrt nemzet áldozókészségére hivatkozott, hogy 30*