Page - 246 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Volume 12/1

246 állíthatjuk; de az is bizonyos, hogy a magyar irodalom régibb munkásai közül is többen európai színvonalra emelkedtek, mert a régi magyar írók sem zárkóztak el az emberi szellem ama mozgalmai elől, a melyek száza- dokkal előbb különféle forrásokból kiindulva, a műveltség világát terjeszteni kezdették. Ha a renaissance korának fénye nem hatott is oly mélyen irodalmunkra, mint a külföld egyik-másik nemzeténél : a közép-kor vallásos áhítata, melylyel nálunk a hazafiság eszméje szorosan együtt járt, nem sok népnél nyilatkozott meghatóbban, mint a magyar lyrában, s a közép-kor erkölcsi fölfogása alig mélyebben, mint például Temesvári Pelbárt szónoki műveiben. A reformatio küzdelmeiben jelentékeny és szép szerepe volt a magyar íróknak és államférfiaknak egyaránt. Az erre következő katholikus visszahatásnak szinte legbátrabb és legnagyobb hatású bajnokai között magyar írókat és költőket is találunk. S mikor e harczok elviharzottak s a nemzet kipihente századokig tartó élet-halál küzdelmét : íróink kezdtek először reményt önteni a nemzetbe, fölismervén a haladás eszközeinek és lehetőségének útjait ; így lett az irodalom a nemzetiség megmentője s foly- vást erősítő támasza. Végre midőn a magyar állam politikai függetlenségének fölelevenítését s jogainak visszaszerzését megkisérlették : a költők tüzelték a nemzetet a szilárd kitartásra, az ősi jogok védelmére s az új jogok kivívására. Legnagyobb államférfiaink maguk is kiváló írók voltak, és az 1825-ben megindúló s egészen 1867-ig tartó küzdelemben részvevő költő-kortársaik a nemzeti irodalom fejlődésének legmagasb csúcsain állanak. íme néhány szóban a magyar irodalomnak korszakokra tagozódó története. E korszakok főbb eszméit és ez eszmék kimagasló képviselőit kisértjük meg röviden ismertetni az alábbi sorokban. L A népek története és irodalma egyaránt mondákkal kezdődik. Míg azonban más népeknél az ős kornak egy-egy hősi tettét föntartó monda- szálakat egységes egészszé szőtte a századok alkotó szelleme: a magyar hős-mondák, a melyeket Attiláról, Attila fiainak harczairól, Csaba útjáról, őseink vándorlásáról, a vezérekről, hazánk földjének elfoglalásáról s az első magyar királyokról — bizonyosan a nép ajkán zengett énekek adatai után — krónikáink egyes részeiben jobbára akaratlanúl megőriztek, majd mind örökre elhallgattak, mielőtt valami műegészszé, naiv eposzszá alakúihattak volna. Különösen állíthatjuk ezt a magyar vezérek és az első királyok