Page - 248 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Volume 12/1

248 I. kötetünk 72. lapján), és a Königsbergi Töredékkel. Amaz az első prózai, emez az első verses emlékünk, egy Szűz Máriát dicsőítő ének vége. Ez nyitja meg a közép-kori magyar ének-fordítások sorát. A Halotti Beszéd már a magyar nyelv és szónoki stil fejlődésének eléggé magas fokát jelöli. Névtelen írója a rövid, sokszor szinte tagolhatatlan szerkezetben a vallásos eszméket könnyedén, megerőltetés nélkül képes kifejezni. A XIII. századtól kezdve egészen a XVI. század elejéig nagy részt fordítások vagy átdolgozások foglalják el az irodalom munkásait, a kiknek műveit a különféle codexek őrizték meg számunkra. Ez iránynyal kapcsolat- ban tovább fejlődik a régi magyar mondák anyaga, tehát a népköltészet, a melynek gyér virágait a névtelen ének-mondók kötötték koszorúba. De föllép a XIV. század vége felé a renaissance nálunk is, a melynek szellemét először az Anjou-kori főpapság hozta magával Olaszországból. A magyar humanismus ugyan a XV. század második felében érte virágkorát Mátyás király alatt: de már előbb Vitéz János, a nagy Hunyadi Jánosnak kanczel- lárja, mint nagyváradi püspök azon törekedett, hogy székvárosát valóságos magyar Firenzévé emelje. O kisérlette meg nálunk először a régi classi- cusok munkáit nemcsak külsőségeiben, de benső szellemében is utánozni. Mint a Mediciek, Vitéz is fényes ajánlatokkal gyűjté maga köré a jelesebb humanistákat, mint a firenzei Vergeriót, a görög Podakatarót s a lengyel Sanockyt. Mikor 1465-ben Mátyás király esztergomi érsekké nevezi ki őt: még több alkalma nyílik a magyar humanismus ápolására és fejlesztésére. A ferrarai Galotti, Gatti, Bratidolini, Regiomontanus, stb. mind az ő számára másolgatják a görög és latin szerzők munkáit, a melyeket drága kötésekbe foglalnak. Az esztergomi könyvtárt messze földön csodálattal emlegették akkor időben. Bonfini elragadtatva beszél a könyvtár oszlopcsarnokai közé szorított kertekről, a szekrényeken ragyogó aranyról és elefántcsontról, a termeket ékesítő festményekről és az egész palotát díszítő szobrokról. Ez oszlopcsarnokokban gyülekezett össze az egyházfejedelem köré a humanisták egész serege, művész és tudós, hogy az antik bölcseségnek fenmaradt műveiről ékes és választékos nyelven társalogjanak. E tekintetben az ő nyomain járt Mátyás király is. Az a könyvtár, a híres Corvina, a melyet budai palotájában fölállított, ez egész korszaknak egyik legfényesebb jelensége. Költők, történetírók, bölcselők, szónokok, egyházatyák, grammatikusok és művészek vették körűi a királyt pihenő órái- ban, mint akár Medici Cosimót. „Megtekintettem — írja egyik kortársa —