Page - 249 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Volume 12/1

249 az összes könyveket, vagy mit mondok: könyveket? sőt annyi kincset, a hány könyv csak ott volt . . . Láttam az apostoli kánonoknak egy meg- becsülhetetlen példányát, Theodoretus Cyrenensis teljes zsoltár-fejtegetéseit, Chrysostomus, Athanáz, Cyrill, Nazianzi sz. Gergely, Nagy Vazul és mások műveit, hogy a költőket, szónokokat, bölcselőket, a kik seregestül állottak szemem előtt, ne is említsem." Valóban az ó-kor szelleme lengte körűi itt az egész társaságot, mely az akkori műveltséget teljesen visszatükrözte, s mely a magyar szellemi életben szakadást idézett elő. Néhány püspök kedvtelve követte Mátyás királyt az ó-kori eszmények szolgálatában. Találkozott oly főpap is, a ki maga is lantot vett kezébe s versenyre szállt a classikusokkal, mint Janus Pannonius. Mátyás kivánatára alapította meg Geréb László budai prépost Budán az első magyar nyomdát is 1472-ben, behíván Hess András könyvnyomdászt Németországból, a ki megkezdvén munkásságát, mindjárt a következő évben kinyomatta a budai krónikát. Az első magyarországi nyomda 1473. évi nyomtatványának (,,Chronicon Budense") záradéka. Mindez azonban a magyar irodalomtörténetben csak egy rövid, bár fényes álomnak tűnik föl. Mátyásnak kora halála s az ez után megindult heves politikai küzdelmek nem engedték, hogy a humanismus idegen szelleme beleolvadjon a magyar nemzet egyéniségébe. A renaissance csillogó himpora lehullt, mielőtt megtermékenyíthette volna a nemzet sajátos szel- lemét. A magyar humanisták a magyar nyelv és irodalom kifejlesztésétől távol maradtak, meg sem kisérlették azt. Irodalmunk és nyelvünk művelése a szerzetesek és regösök osztályára marad; amazok a vallásos, emezek a világi irodalmat, főleg a népköltészetet fejlesztik tovább. A szerzetes jobbadán saját társai részére fordítja a bibliát, vagy a népnek készít hymnusokat. Különösen az apáczák, mint Ráskai Lea, Sövényházi Márta, Katalin, stb. másolgatják nagy buzgalommal a már kész fordításokat, a melyek három fő forrásból táplálkoznak: Jacobus a Voragine „Legenda Aurea "-jából, Temes- vári Pelbárt nagy műveiből s a katholikus egyháznak már rég óta használt hymnusaiból. E prózai és verses fordítások, átdolgozások, a melyeket a Bécsi-, Müncheni-, Ehrenfeld-, Erdy-, Érsekújvári-codex és számos más M. 32