Page - 252 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Volume 12/1

252 Ki e műnek a szerzője : máig sincs eldöntve. Szilády Áron Temesvári Pe/bártot hiszi szerzőjének, a ki mint Ferencz-rendi szerzetes Mátyás korának leghíresebb egyházi szónoka és írója volt. Ó az első magyar theologus, a kinek művei Európa-szerte ismeretesek. A „Sermones de Sanctis Pomerii, Sermones de tempore, Sermones quadragesimales" czímű nagy munkái nemcsak nálunk, hanem a művelt világon mindenütt nagy becsben állottak. Legendaíróink e beszédeket használták forrásokúl s látszik, hogy Pelbárt rendkívüli hatással volt korára. A renaissance új irányával szemben kiváló mestereként lépett föl a régi közép-kori vallásos iránynak s korának majd minden prédikátora hozzá járt tanúlni. „Hazánk együgyű népének szójárá- sához mért egyszerű beszéddel" írta — mint maga mondja — munkáit, s különösen az ország állapotát tartotta szem előtt. Innen volt roppant hatása, a melylyel a humanismus és a magyar nemzeti szellem közti ellen- tétet annyira kiélesítette. Ha az általános emberi művelődés szempontjából Pelbártot ily rendkívül nevezetes egyéniségnek tartjuk: pusztán nemzetiségi és aesthetikai szem- pontból lehetetlen hallgatással mellőznünk a közép-kori magyar irodalom ama töredékeit, a melyek lyrában vagy epikában egyik-másik nemzeti királyunkról, vagy hazai eseményről szólanak. Amazok a legszorosabb kapcsolatban mutatják a katholicismus eszméjét a magyar hazafiság és királyság eszméivel ; emezek inkább csak a nemzeti hősiség példázói. E nemzeti énekekben Szűz Máriának majdnem oly nagy szerepe van, mint a közép-kori mondákban. „Szűz Mária, Magyarország védasszonya — mint Gyulai írja — vallásos és hazafi cultus tárgya egyszersmind. Képe leng a magyar zászlókon s a hazafi . . . úgy sóhajt föl hozzá, mint a ki a halottak föltámasz tója, az ellenség megnyomorítója, a királyok jó tanácsadója, magyarok megoltalmazója.tt Ezen kivűl „Szent István és László nemzeti védszentek, a keresztény hit és nemzeti dicsőség hősei". Mind a kettőt hymnusok dicsőítik, a melyek máig is hangzanak templomainkban. Szent Lászlóról két hymnus is zeng a XV. században, de mind a kettő bizonyosan még régibb idők visszhangja. A magyar rhythmus ezekben lüktet néhol a legtisztábban, csak az újabban összegyűjtött székely balladákban találunk e gyors ütemű rhythmus párjára. Példáúl az „Ének szent László királyról" czíműben : Testedben tiszta, lelkedben fénes, j Azért neveztek bátor Lászlónak, Szívedben bátor, miként vad oroszlán, Mikoron méglen gyermekded volnál.