Page - 265 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Volume 12/1

265 így változott meg irodalmunk színezete. Míg az előbbi század irodalma egészben véve protestáns: a XVII. századé félreismerhetetlenül katholikus, mert a katholikus eszme hívei jártak az új mozgalomban legeiül, ők vívták a leghevesebb irodalmi csatákat s nyerték a legnagyobb diadalokat irodalmi és társadalmi téren sokszor önerejökből, sokszor pedig az uralkodó és kormány nyilt támogatásával. Ekkép keletkezett a vallásújítók győzelmére ama visszahatás, a mely irodalmunkat az előbbi század irányával egyezőleg fejlesztette tovább, még jobban kiművelvén s elmérgesítvén a vallási vitákat, ilyenekké tevén az egyházi szónoklatot és a biblia-magyarázatokat, s kiszéle- sítvén vallási irodalmunk egész mezejét. Ekkép természetesnek találjuk, hogy a XVII. században nyelvünk rendkívüli haladást tett nemcsak az irodalomban, hanem a közéletben, a társalgás terén is. E század irodalmi tevékenységének kisebb képviselőit szükségtelen elszámlálnunk, mert a vallási és világi irodalomban oly nagy alakokkal foglalkozhatunk, a kik koruk eszméit a leghívebben és a legjellemzetesebben tolmácsolván, hatásuk az egész nemzeten érezhetővé lőn. A katholikus egyház meggyengült hatalmának visszaszerzésére senki sem tett nálunk annyit, mint Pázmány Péter (1570—1637), a „magyar biboros Cicero", a ki majdnem harmincz évig vezérelte az ellenreformatio harczában hitfeleit. Pázmány Péter, e rendkívüli szónoki tehetséggel, vitatkozó hévvel s éles logikával megáldott férfiú, még külföldön tartózkodott, midőn néhány protestáns prédikátorral jó részt különböző álnevek alatt éles irodalmi vitát kezdett, s mikor 1607-ben visszatért hazánkba, már akkor a protestánsok egyik legfélelmesebb ellenségüket látták benne. Szónoki lángeszének az 1608-diki országgyűlésen mint a túróczi prépostság képviselője adta első kiváló jelét, s egyszerű jezsuita létére bejutott az előkelő és főrangú körökbe is, hol mintegy lelke volt a társaságnak. Nem csoda, hogy körülbelül harmincz főrendű családot visszatérített a katholikus egyház kebelébe, hogy a királyi udvarban is nagy szerepet vitt s II. Ferdinánd mellett a harmincz- éves háborúban kiváló hatással volt a politikai ügyek vezetésérc, „buzgón törekedvén az udvar, a katholikus egyház és nemzete érdekeinek kiegyez- tetésére". De ekkor már 1616-tól kezdve esztergomi érsek volt, a mely méltóságát huszonkét évig viselte. Kevesen érezték legnagyobb férfiaink közt is az idétt, milyen fordúlat- nak kell beállania a vallás irodalmi vitáiban. Pázmány még mint egyszerű gráczi jezsuita előre látja, hogy nem sokára elérkezik az ő ideje, a mikor M. 34