Page - 270 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Volume 12/1

270 Pázmány Péter, a kinek hatása Zrinyi életén és munkáin mindenütt vissza- tükröződik. Mély, de nem türelmetlen vallásosság vert gyökeret lelkében, s képzeletét a classicai és korabeli költészet alakjai és a hadi élet korán kezdődő zaja zsibongták körűi. Próbái, a melyeket a költészet és hadi élet mezején megkisérlett, egyaránt fényesen sikerűitek. Itt a törökökön nyert győzelmeiért egész Európa ünnepelte őt, s a katholikus fejedelmek, köztük a pápa is, versenyeztek kitüntetésében: amott az „Adriai tengernek Sirenája" czímű költeményeiért máig is csodáljuk. E gyűjtemény Bécsben jelent meg 1651-ben s legtekintélyesebb darabja az „Obsidio Sigetiana" czímű 15 énekre osztott eposz, a mely compositiójának mesterien megalkotott kerekdedségére és bevégzettségére, jellemrajzainak művészi elevenségére és lélektani pontos- ságára, előadásának jellemzetességére s nem ritkán fenségére nézve egyike a legkitűnőbb magyar költői műveknek, a melyek ez eposzt csak nyelvben és verselésben múlják fölül, de nincsenek több költői leleménynyel megalkotva. Zrinyi egy nagy eszme hordozójává avatja ez eposzt, miáltal a külön- ben jelentéktelennek látszó várvédelmet az egész nemzet életére kiható rendkívül fontos eseménynyé teszi. A magyar elfajult, vétekbe sülyedt s a nemezis boszújától csak erényei képviselőjének föláldoztával szabadúlhat meg. A nemzet erényeinek megtestesítője a költő egyik szépapja, Zrinyi Miklós, a ki 1566-ban a nagy Szolimán szultánt is meg tudta állítani diadalútjában, s maroknyi seregével az utolsó csepp vérig védelmezte a romhalmazzá lőtt várat. Az Isten maga elvégezi a magyar nemzet meg- büntetését s fölingerelteti Alekto furiával Szolimánt. így kerekedik föl a szultán roppant seregével s ellepi hazánk Dunántúli részét. Zrinyinek, a magyar hősnek, Isten ekkor már csudálatos módon tudtára adja, hogy csak az ő halála lesz képes kiengesztelni szörnyű haragját. Kisebb-nagyobb har- czok gyakran történnek s e harczok a legszebb, legidyllszerűbb episódokkal váltakoznak a műben. Szolimán majdnem kétségbe esik s nem hisz a győzelemben, de ekkor egy postagalamb útján értesül, hogy a várbeliek végső ínségben vannak. Zrinyinek nincs menekvése. Az ördögöknek egész tábora segíti a törököket, a kik a főhőst ötszázad magával a fellegvárba szorítják. Zrinyi közeledni érezvén végóráját, miután Gábor arkangyal az ördögöket elűzi, kiront a várból, rettenetes mészárlást visz véghez, maga elejti Szolimánt is, de utoljára mégsem bírhatván a nagy számú ellenséggel, kis csapatával együtt hősi halált hal. Lelkét Isten trónja elé viszik az angyalok s ott megkoszorúzzák.